Ugrás a tartalomra
A hatéves fiúkat (...) semmi sem nyûgözi le jobban, mint ami ijesztő, ronda, rohad vagy félelmetes hangokat ad, esetleg mindezeket együtt nyújtja.
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
Mark Lawrence
-
Az érdemtelen fiúk mindig nagy zajt csapnak.
Delia Owens
-
Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tûrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat.
Ernst Hans Gombrich
-
A gyerekek ugyanolyan gyorsan és pontosan hangolódnak rá a felnőttek félelmének frekvenciájára, mint a televíziós rajzfilmcsatornák adására.
Scott Sigler
-
A gyereket meg kell ismertetnünk a csodálatos nyelvvel: az ünnepélyes, a nagy, a szép szavakkal is. Milyen sokszor lekezeljük a gyerekeket a nekik szánt könyvekben, imákban, versekben. Pedig már egy hatévest is megborzongathat a Biblia nyelvezete vagy Miltoné.
-
A fiúk természetüktől fogva igénylik (...) a csendeket - nem szabad rájuk ijeszteni azzal, hogy túl sok szót zúdítunk rájuk, túl gyorsan. Az, amit mondanak, igazából nem olyan fontos. A fontos dolgok a szavak közötti csendekben rejlenek.
Margaret Eleanor Atwood
-
A gyerekek fekete-fehéren látnak mindent (...). Számukra csak rossz vagy jó, bûnös vagy ártatlan létezik. Nagyon érzékenyek. Minél idősebb valaki, annál több árnyalatát kezdi el érzékelni a körülötte lévő világnak.
-
Mi felnőttek sosem emlékszünk a gyermekkorunkra. Csak azt hisszük, hogy emlékszünk rá, és ez még veszélyesebb. A színek élénkebbek, az ég magasabbnak látszik. A gyerekek folyamatosan egyik megdöbbenésből a másikba esnek. Annyira friss és erős benyomások érik őket, hogy az már-már ijesztő.
Stephen King
-
Manapság a fiatal fickók mind egyformák: se kurázsi, se kitartás. Nem tudok mihez kezdeni a fiatalokkal, és ők (...) nem tudnak mihez kezdeni velem. Lehet, hogy igazuk van. Némelyiket hallgatva az embernek az az érzése támad, hogy senkinek nincs joga túlélni a hatvanadik évét. Viselkedésük töprengésre késztet: vajon néhányan nem tették-e el láb alól idősebb rokonaikat.
Agatha Christie
-
Egy pár éves gyereknek csak reakciói vannak, nincsenek még érvei.
Szabó Magda