A hibásak sorsa éppúgy a természetes kiválasztás erejéről tanúskodik, mint a túlélők diadala. A biológusok gyakran úgy siránkoznak az ökológiai válságon - a tőkehal, a bálna vagy a dodó elvesztésén -, mint ami kívül esik az evolúció normális menetén. Pedig nem ez a helyzet: már eddig is több millió alkalommal előfordult egy növény- vagy állatfaj teljes kipusztulása, és ez izgalmas lehetőséget nyit a tudomány számára.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élőlények egy része azért tûnik el, mert valami jobb lép a helyükre. Ez a világszerte tapasztalható folyamat önmagában is bizonyítja a természetes kiválasztást. Steve Jones
2. A természetes kiválasztódás elve a faj túlélését, illetve általában az életfolyamat fenntartását szolgálja, és nem az egységes jólétét. Az életnek ez a megállíthatatlan ereje vakon tör előre, és kíméletlenül kihasználja, majd elpusztítja az élőlényeket, az amőbáktól kezdve az emberi lényekig. Hankiss Elemér
3. Néha (...) a váratlan és előre el nem tervezett dolgok a legszükségszerûbbek. A véletlen kisiklások táplálják az evolúciót, amikor egy hal már nem kopoltyúval lélegzik, az ivadékai pedig lábat növesztenek uszony helyett. A túlélés záloga sokszor a mutáció, a változás, és a változás rendszerint nem más, mint puszta véletlen. Néha a természet szörnyszülöttjei bizonyulnak a legerősebbnek.
4. Minden életforma megváltoztatja az ökoszférát, már csak a puszta jelenlétével is, annál erősebben, minél nagyobb tömegben van jelen. Ez eddig rendben is van. Ugyanúgy jogunk van a létezéshez, mint az amőbáknak, a szardelláknak, a búbos bankáknak, a vízilovaknak vagy az annyira egyébként nem is gonosz farkasoknak. Felfaljuk egymást, mûködik az anyagcserénk, kiválasztunk, káros anyagokat bocsátunk a levegőbe. Az emberiség felszámolása, amelyről az ökoromantikusok azt gondolják, hogy visszaadná a természet egyensúlyát, semmin sem változtatna. A természet sohasem volt egyensúlyban. Milyennek kellene lennie egy ilyen egyensúlynak? Melyik földtörténeti korban volt ilyen egyensúly? A bolygónk története egymás kiszorításának a története. Nem arról van szó, hogy tûnjünk el és ne zavarjunk senkit. A továbbiakban is meg fogjuk változtatni a világot; állat- és növényfajok fognak kipusztulni miattunk, aztán egyszer majd mi magunk is kipusztulunk, talán azért, mert bizonyos tengeri baktériumok a légkörbe juttatnak valamit, amit nem tudunk elviselni. Ilyen az élet. Meg kell értenünk, hogy mi nem tudjuk tönkretenni a világot. Frank Schätzing
5. Olyan arányban halnak ki a Föld fajai, amit a dinoszauruszok kora óta nem tapasztaltunk, és mindezért mi, emberek vagyunk a felelősek. Sok faj a fennmaradásáért küzd az élőhelye eltûnése, a klímaváltozás vagy a környezetszennyezés miatt. A legtöbb, amit tehetünk, hogy segítünk megállítani vagy visszafordítani a fajok e tömeges kipusztulását. Óvjuk az élőhelyeiket és a biológiai sokféleséget azáltal, hogy csökkentjük a bolygót terhelő igényeinket, a fogyasztásunkat és a károsanyag-kibocsátásunkat, továbbá védjük a lakóhelyünket övező természetet, vagy természetvédelmi programokhoz csatlakozva bizonyos fajokat. Ha mindannyian megteszünk minden tőlünk telhetőt, azzal hozzájárulhatunk néhány veszélyeztetett faj túléléséhez. Addig pedig élvezzük azt, amink van!
6. Miért gond a fajkihalás? Miért gond, ha megváltoznak az ökológiai kölcsönhatások? Nem ez a világ természetes rendje? Ez volt a Föld történetében mindig. Igen. Voltak kihalások, voltak környezetváltozások (melegedések és lehûlések is). Mi viszont azt tudjuk, hogy ebben a környezetben megél az ember és a civilizációja. A más környezetekről ezt nem tudjuk.
7. A tanulásnak van szigorú alternatívája: az evolúció. Ha egy faj unos-untalan nekirohan a sziklafalnak, akkor kihal, és mások foglalják el az életterét. Esetleg haszonállatként tenyésztik, mert könnyebb bánni az ilyen ostoba jószággal. Ez is egy opció, csak sajnos az evolúció nagyon lassan termeli ki az új megoldásokat. Az ember legnagyobb előnye, hogy az eszével fel tudja gyorsítani ezt a folyamatot.
8. A közkeletû - és ennek megfelelően pontatlan - megfogalmazás szerint az élővilág története olyan, a túlélésért folytatott küzdelem, mely során csak a legrátermettebb marad fenn, és csak a tökéletes alkalmazkodás "eléggé jó". A valóságban azonban ilyesmiről szó sincsen, és a többinél alig valamivel jobb is megfelel: tökéletességről az evolúció esetében ugyanis nem beszélhetünk. Az alkalmatlanok kiszelektálásával dolgozó folyamatban nincsen előrelátás: egy olyan konstrukciós újítás, ami hosszú távon esetleg hasznos lehetne, azonnal kihullik a rostán, ha rövid távon nem kifizetődő.
9. Az univerzumnak kezdete van, de vége nincs. Végtelen. A csillagoknak szintén van kezdetük, de aztán saját erejük által elpusztíttatnak. Véges. A történelem tanulsága: gyakran a bölcsesség birtokosai a leginkább bolondok. A halak a tengerben nem ismerik a szárazföldet. Ha ők is bölcsességgel bírnak, ők is elpusztíttatnak. Nevetségesebb az, hogy az ember átlépje a fénysebességet, mint hogy a hal a szárazföldön éljen. Ezt úgy is hívhatnánk, mint Isten végső figyelmeztetése a lázadóknak.
10. Mivel az élőlények erőforrásai végesek, az evolúció során nem lehet tökéletes élőlény, mely minden körülmény között jól szaporodik. Ez a meghatározó oka az élővilág változatosságának. Pál Csaba