A híradós objektíven és egyszerûen fogalmazza meg az adott hírt - nyilván a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Nem fûzök hozzá kommentárt, nem teszek hozzá semmilyen gesztust; majd a televízió előtt ülő néző eldönti, hogy az elhangzottakból számára mi igaz, mit fogad el vagy mit nem. A hír feldolgozását rábízzuk a nézőre, nincs cinkos kikacsintás. Én azt gondolom, hogy ez az igazi híradózás.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embereknek érezniük kell, hogy a mûsorvezető számára semmi nem fontosabb annál, amit éppen közöl. Azt kell sugározni, hogy a világ legérdekesebb és legfontosabb dolgát mondjuk - és ez tényleg így van. Ha én másként érezném, akkor miként várhatnám el a nézőktől, hogy figyeljenek?
2. A televízióban elhangzó hírek sosem "igazak". De nem is lehetnek azok: a világban túl sok részlet és nézőpont találkozik, túl sok minden történik egyszerre. A televízió nem alkalmas arra, hogy minden tényt és véleményt felvonultasson. Egy tévés újságíró nem remélhet többet, mint hogy a tömegek ínyére való, reklámízû, tûzesetekről és bûnügyekről szóló anyagokat periferikusabb, mégis elemző jelegû hírekkel vegyítheti. Remélhetőleg jelentősebb részrehajlás nélkül. Seth Godin
3. A tényszerû tudósítás mindig biztonságot ad. Ott vannak kéznél az információk, melyek alig várják, hogy sorba rakjam őket, és követhető formát adjak nekik. Fogd a tényeket, az arcokat, az igazság különböző aspektusait, csiszold őket fényesre, és vesd papírra - illetve az esetemben billentyûzetre -; a többi már az olvasó dolga. Mira Grant
4. Az újságírási folyamat minden lépése szubjektív döntéseket foglal magában, a tudósítások alanyainak kiválasztásától és mellőzésétől kezdve, annak mérlegelésén át, hogy mely tényeket és hangokat szerepeltetünk egy adott beszámolóban, és melyeket nem, mennyire helyezzük előtérbe őket, és így tovább. A szubjektivitás elkerülhetetlen volta azonban nem mentség a pontatlan vagy méltánytalan tálalásra, mert az újságírónak szent kötelessége, hogy minden tekintetben nem csak pontosan, de méltányosan is tájékoztasson, szerintem kiváltképpen azokban a vonatkozásokban, amikkel nem ért egyet. A jó újságíró nem erőlteti rá másokra a saját véleményét, hanem felvilágosítással és háttérrel szolgál, hogy ki-ki maga alakíthassa ki az álláspontját. Mark Hertsgaard
5. Oknyomozó újságíró sem nem hisz, sem nem kételkedik a forrásaiban. Végighallgat mindent, aztán bizonyítékot keres. Ha talál, ír. Ha nem talál, akkor vagy nem ír, vagy figyelmezteti az olvasót, hogy ezt bizonyítékok híján írja.
6. A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerû látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegezése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tûnődések során, sőt szenvedések közben. Csoóri Sándor
7. A tévé (...) egyet feltétlenül közvetlenebbül tolmácsol a nyomtatott szónál: az őszinteséget. Azt is, ha van, azt is, ha nincs.
8. A médiában dolgozom, muszáj az embernek olyannak lennie, ami kamerakompatibilis. Ha néznek valamit az emberek, csak röhögni szeretnek. Tudod, ha bekapcsolják a tévét, akkor nem akarnak gondolkodni, csak szórakozni, hogy ez milyen hülye (...). Ezek a magyar fogyasztási szokások.
9. Úgy mûködik a média, hogy először is kell keresni egy alkalmas embert, akinek nem kell tökéletesnek lennie, a lényeg, hogy legyen valamilyen, amiért kedvelhetik vagy utálhatják a nézők. Ha megvan az ember, akkor már csak eleget kell mutogatni a tévében, újságokban, és majd sokan oda akarnak menni hozzá, beszélgetni akarnak vele, vagy meg akarják érinteni. Kíváncsiak lesznek mindenre, ami vele kapcsolatos - az emberek így mûködnek.
10. Az újságíró, a narrátor, a rendező mind arról akarnak mesélni, milyen a világ, milyen valójában. Elmondani az olvasóknak, a nézőknek: a világ nem olyan, amilyennek eddig gondoltad, hanem egészen más. Nem olyan, amilyennek hitted, én majd felnyitom a szemedet, hogy megláthasd az igazságot. De ez senkinek sem sikerül tökéletesen. Roberto Saviano