A médiában dolgozom, muszáj az embernek olyannak lennie, ami kamerakompatibilis. Ha néznek valamit az emberek, csak röhögni szeretnek. Tudod, ha bekapcsolják a tévét, akkor nem akarnak gondolkodni, csak szórakozni, hogy ez milyen hülye (...). Ezek a magyar fogyasztási szokások.

Kapcsolódó idézetek

1. Hazug érv, hogy tessék elkapcsolni, ha nem tetszik. Az emberek sodródni szeretnek. Ha megadjuk nekik a könnyebb utat, akkor arra indulnak. Nem is a mûsort, mint inkább a televíziót nézik. A doboz egy olyan villózó kép, mint a tûz. Kikapcsolsz, amikor ülsz előtte és bámulsz bele. A lezsibbadt állapot pedig tökéletes ahhoz, hogy átadjanak a nézőnek logókat, dallamokat. Egy fogyasztói kultúrát, érzetet, amely szerint a kefirtől egészségesek, a nagyobb tévétől boldogabbak lesznek. Azt hazudják, hogy a boldogság megvehető. Miközben tudományos tény, az emberek boldogabbak azon országokban, ahol alacsonyabb a fogyasztás. Puzsér Róbert
2. A média olyan kicsit, mint a politika, az embereket képzi le. Felméréseket nézegetnek, hogy mire kattintanak a legtöbben: akkor olyan címek lesznek, akkor olyan cikkek lesznek. A politika ugyanez, tulajdonképpen egy tükröt tart nekünk, amilyen vezetőink vannak, hogy ez az ország erre rezonál.
3. A színész (...) fogyasztási cikk is, hiszen arra van, hogy "fogyasszák". A színész nem arra való, hogy betegyék egy szekrénybe, hanem arra, hogy lássák és tapsoljanak neki. Azok a színészek, akik azt mondják, hogy nem szeretik a sikert, nem mondanak igazat. Mert akkor az ember ne menjen színésznek. Ha valaki nem szereti, ha tapsolnak, csináljon mást... Jean-Paul Belmondo
4. A magyar néző nagyon konzervatív. Ha valami új jön, arra tüzet okád. Ha egy új arcot kell megismerni a kamera előtt, azt szétszedi. Viszont ha már megszokott és megszeretett valamit, attól nem tud szabadulni.
5. Ott a televízió, minden benne van. Nézd, hallgasd, térdelj, imádkozz! Reklámok. Már nem csinálunk semmit, nem is várják el tőlünk, minden automatizált. Akkor mi minek kellünk? Fogyasztónak (...)! Jól van, ha sokat vásárolsz, mintapolgár vagy, de ha nem vásárolsz sok mindent, ha nem, akkor mi vagy, kérdem én, mi vagy? Elmebeteg! Ez így van (...). Ha nem vásárolsz vécépapírt, új kocsit, turmixgépet (...), agyba operált sztereó fejhallgatót, csavarhúzót beépített radarrendszerrel, hanggal vezérelt számítógépet...
6. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
7. Úgy mûködik a média, hogy először is kell keresni egy alkalmas embert, akinek nem kell tökéletesnek lennie, a lényeg, hogy legyen valamilyen, amiért kedvelhetik vagy utálhatják a nézők. Ha megvan az ember, akkor már csak eleget kell mutogatni a tévében, újságokban, és majd sokan oda akarnak menni hozzá, beszélgetni akarnak vele, vagy meg akarják érinteni. Kíváncsiak lesznek mindenre, ami vele kapcsolatos - az emberek így mûködnek.
8. Ma Magyarországon a panaszkodás kultúráját éljük. A "hogy vagy?" kérdésre fásult panaszáradat érkezik: "jaj, ne tudd meg, ma reggel odaégett a kávéfőzőm gumija, aztán kiderült, hogy elfogyott a neszkávé, a szomszédban meg bezárt a kávézó" és így tovább. A deprimáltság - nem a klinikai depresszió - elfogadott viselkedési változat lett. Pléh Csaba
9. Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést. Sándor György
10. A híradós objektíven és egyszerûen fogalmazza meg az adott hírt - nyilván a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Nem fûzök hozzá kommentárt, nem teszek hozzá semmilyen gesztust; majd a televízió előtt ülő néző eldönti, hogy az elhangzottakból számára mi igaz, mit fogad el vagy mit nem. A hír feldolgozását rábízzuk a nézőre, nincs cinkos kikacsintás. Én azt gondolom, hogy ez az igazi híradózás. Erős Antónia