A jelenre szinte nem is gondolunk; de ha mégis, csak azért, hogy ennek a világánál próbáljuk elrendezni jövőnket.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem gondolok a jövőre. A jelenre gondolok, az épp elég babrás. Esterházy Péter
2. Nincs tervünk, próbáljuk túlélni a napot, mert holnap következik egy új. Fredrik Backman
3. Alig szentelünk pillanatnyinál több figyelmet annak, hogy fogunk élni, mikor majd segítségre lesz szükségünk, míg aztán már túl késő ahhoz, hogy bármit tegyünk ebben az ügyben. Atul Gawande
4. Sohasem igazodunk a jelenhez. Jobban értékeljük a jövőt, úgy érezzük, mintha túl lassan jönne el, szeretnénk meggyorsítani a bekövetkeztét. Ugyanakkor a múltat idézzük, szeretnénk feltartóztatni, szerintünk nagyon gyorsan múlik el... Aki átvizsgálja a gondolatait, észreveszi, hogy azok csak a múlttal vagy a jövővel foglalkoznak. Alig gondolunk a jelenünkre, akkor is csak olyanformán, mintha azt akarnánk kideríteni, hogy mit is teszünk majd a jövőben. Tulajdonképp sohasem élünk igazán, csak reménykedünk, hogy majd még élünk. Blaise Pascal
5. Attól, hogy törtetünk előre ebben a rohanó világban, mit sem törődve másokkal, néha még juthat idő egy kis emberségre.
6. A jelenen kívül nincs semmink. Andrew Matthews
7. A jelenlegi körülményeink nem határozzák meg, merre induljunk; csak azt, hogy honnan.
8. A nyelv nem kapcsolódik a valósághoz, legfeljebb a múltunkhoz.
9. Életünk kis szférájában elmerenghetünk a múlton, de csak a jövőnket irányíthatjuk.
10. A múlt sajnos egyáltalán nincs a segítségünkre, amikor azt próbáljuk kitalálni, hogy a világ milyen váratlan módokon érhet véget.