Alig szentelünk pillanatnyinál több figyelmet annak, hogy fogunk élni, mikor majd segítségre lesz szükségünk, míg aztán már túl késő ahhoz, hogy bármit tegyünk ebben az ügyben.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
2. Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk. John Ronald Reuel Tolkien
3. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyes döntést mérlegelni kezdjünk pusztán az esetleges következményei miatt. Lucinda Riley
4. A jelenre szinte nem is gondolunk; de ha mégis, csak azért, hogy ennek a világánál próbáljuk elrendezni jövőnket. Blaise Pascal
5. Sokan közülünk nem is tudnak a bennük lakozó erőről, vannak, akik nem törődnek vele, vagy egyszerûen hihetetlennek vélik; s többnyire önmagunk helyett másoktól, társadalombeli helyzetünktől várjuk a segítséget. Shirley Maclaine
6. Időbe telik, amíg megtanulunk másképp viszonyulni a dolgokhoz. Nem segít, ha tökéletességet várunk el - a körülményeinket figyelembe véve egyszerûen csak a legjobbat kell tennünk.
7. Amikor már nincs velünk, akit szeretünk, mindegy, hogy milyen volt, méretlenül adnánk neki az időnket... már késő... Schäffer Erzsébet
8. Néha olyan rosszul megy minden, hogy alig élünk, aztán rádöbbenünk, hogy alig élni is jobb a magunk elképzelése szerint, mint nagystílûen élni úgy, hogy valaki más szabja a feltételeket. Jeanette Winterson
9. Ha segítséget kérünk, lehetőséget teremtünk arra, hogy megkapjuk. Ezzel szemben, amikor túl büszkék vagyunk ahhoz, hogy segítséget kérjünk, magunkra maradunk.
10. Az idő nem várja meg, hogy normálisan felkészülhessünk a fontos vagy állítólag fontos dolgokra, az csak telik, az ember meg alkalmazkodik hozzá, már ha tud. Leiner Laura