A jó bíró nem lehet fiatal; öregnek kell lennie, aki hosszú idő alatt nagy jártasságot szerzett a gonoszság lényegének megítélésében, de azt nem a saját lelkében levőként élte át, hanem másokban, úgyhogy nagy időn át törekedett másokban kifürkészni, mi a rossz természete, tudással élve, s nem saját magán tapasztalva meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki fiatal, szigorúan és kérlelhetetlenül mondja ki ítéletét az öregek fölött, és többnyire igaza van. És ítéletet egyúttal önmagára is. Arra az időre, mikor már ő is öreg lesz. Wass Albert
2. Ítélkezni sokkal könnyebb. Azt gondolni, hogy a jó az egyik oldalon van, a rossz meg a másikon. Pedig nem. Nem így van. Tudja (...), a rosszat néha... néha nehéz felismerni... Valaki eldönt valamit, a többiek úgy gondolják, hogy jó a döntése, vagy legalábbis nem nagyon rossz, és követik. Kezdetben esetleg van, aki ellenáll, aki szól, hogy nem lesz ez jó, nem így kellene csinálni, de aztán neki is be kell állnia a sorba. Tullio Avoledo
3. Könnyen ítél az, aki nem hatol a dolgok mélyére. Ha a bíró ismerné a vádlott életét, lelkivilágát, akkor a legelvetemültebb tömeggyilkost sem tudná halálra ítélni. Száraz Miklós György
4. Ahhoz (...), hogy jó regényt írjon valaki, nem férfinak vagy nőnek kell lenni, hanem öregnek, legalábbis rettentő tapasztaltnak, és jó, ha emellett az ember lelke androgün. Sylvia Plath
5. Már a legrégibb időkben is tudták, hogy a jó a rossznak édes testvére. Szerintem gyermeke. Ahhoz, hogy az igazságtalanság kialakulhasson, nem volt szükség az igazságra, de az igazság felismerése előtt meg kell tapasztalni az igazságtalant. Száraz Miklós György
6. Ahhoz, hogy jó légy, ismerned kell a jó és a rossz közti különbséget, és törekedned a helyes választásra. Az igazi gonoszsághoz pedig az ellenkezőjére. A jó és a rossz választás kérdése. Brandon Mull
7. A jó bíró elítéli, de nem gyûlöli azt, amit helytelenít. Lucius Annaeus Seneca
8. Van pillanat, amikor ítélni kell. Az ítélet lehet bölcs, előrelátó, jó szándékú, igazságos, szeretetteli... csak egy nem lehet: kíméletes. Müller Péter
9. Okvetlenül meg kell tanulnunk, hogy valami jó lehet rossz, és valami rossz lehet jó is. Ha önök jóra gondolnak, azt a viszonylagosság értelmében kell venniük. (...) Lélektani szempontból nézve a jó mindenképp valami rosszhoz mérten jó. Eredetileg a jónak és a rossznak ez az érzése a kedvezőt vagy a kedvezőtlent jelölte meg. Így például egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: ha ellenségem feleségét elrabolom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, akkor az rossz. Így nem az erkölcsös és az erkölcstelen között tesznek különbséget, hanem kedvező és kedvezőtlen között. A babonás beállítódás mindig azt kérdi: kedvező? Az értelem ezen a ponton igencsak felfigyel. Az erkölcsfogalom ezzel szemben csak nagyon későn jött létre. Carl Gustav Jung
10. Nem mindig a szembenállókat kell legyőzni a magunk igazságáért. Az, aki a küzdelem hevében sem felejti ezt el, amikor sokkal inkább a harci láz és az indulat beszél az ember helyett, megérdemli, hogy bírái is félretegyék a maguk indulataikat, rövidlátó érdekeiket, és ne a hatalom szemszögéből tekintsenek rá. Ne tudják előre az ítéletét.