A jövőnkre irányuló beállítódásunkat többnyire végletes magatartásformák jellemzik. Vagy egyáltalán nem hiszünk a gyökeres változás lehetőségében, s ezért eltûrjük, hogy sodorjanak az események, vagy vakmerő, de megvalósíthatatlan terveket kovácsolunk, hogy azután gyógyíthatatlan apátiába zuhanjunk. Pedig van egy harmadik - az egyetlen reális lehetőség -: felkészülten kivárni azt a pillanatot, amikor a tőlünk függetlenül zajló történések alkalmat kínálnak a sorsfordító cselekvésre.

Kapcsolódó idézetek

1. Változások mindig lesznek, nekünk pedig a következő lehetőségeink vannak: vagy megpróbálunk konstruktív módon részt venni benne, vagy igyekszünk meggátolni a bekövetkezését, vagy egyszerûen nem veszünk róla tudomást. Szerintem a megakadályozására törekedni teljesen hiábavaló, a figyelmen kívül hagyása pedig felelőtlenségnek tûnik.
2. Valahányszor azt hisszük, ismerjük a jövőt, még ha csak egy pillanatig is, az megváltozik. Néha a jövő pillanatok alatt teljesen megváltozik, és számunkra csak a következő lépés eldöntése marad. Dönthetünk a félelem mellett, hogy csak állunk ott, remegve, mozdulatlanul, a legrosszabbat feltételezve, ami történhet, vagy előrelépünk az ismeretlenbe azt feltételezve, hogy csodálatos lesz.
3. Nem tudjuk megváltoztatni, ami az életben történik, de az hatalmunkban áll, hogy eldöntsük, hogyan dolgozzuk fel, ami történik. Fel kell készítenünk magunkat. Vagyis el kell fogadnunk a valóságot olyannak, amilyen. Úgy kell látni a dolgokat, ahogy vannak. Elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Ez úgy hangozhat, mintha feladnánk, pedig valójában az ellenkezőjéről van szó. Shunmyo Masuno
4. Egy ember, aki katasztrofális helyzetbe került, ritkán tesz két lépést hátra, inkább teljes sebességgel robog tovább, egyenesen előre. Olyan életet teremtettünk, ahol látjuk a többieket falnak csapódni, de mi mégis abban reménykedünk, hogy nekünk sikerül áthaladnunk. Minél közelebb érünk, annál biztosabbak vagyunk abban, hogy valószerûtlenebbnél valószerûtlenebb véletlenek folytán mi megmenekülünk, de akik látnak minket, azok... a becsapódásra várnak. Fredrik Backman
5. Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében. Fredrik Backman
6. Az emberek viselkedése gyakran három fázison megy át, miközben a jövő technológiájának hatásairól gondolkodnak: áhítattal és csodálattal képzelik el a régi problémák megoldására való képességét; aztán megijednek az új technológiák új, komoly veszélyeitől; végül pedig rájönnek, hogy az az egyetlen járható és felelősségteljes út, ha gondosan kijelölik a fejlődés olyan pályáját, amely megvalósítja a jótékony hatásokat és közben kordában tartja a veszélyeket. Ray Kurzweil
7. A várakozásban azonban akaratunknak csekély szerep jut; várunk ha nem akarjuk is; tetteink helyzeti ereje következtében még akkor is kitartunk, amikor értelme elmúlt, s céltalanul is várunk egy ideig. Hiábavaló leskelődés, ostoba álldogálás - ki nem ismeri? - amikor hasztalanul vesztegetjük értékes időnket, olyasmi után bámulva, ami egyszer s mindenkorra eltûnt. És mi mégis makacsul visszavárjuk. Nem tudjuk, miért állunk még mindig ott, ahol állunk, de nem mozdulnánk a világért sem. Amit buzgalommal kezdtünk, türelemmel folytatjuk. Gyötrő szívósság, holtra fáraszt. Victor Hugo
8. El kell gondolkodnunk azon, miért ragaszkodunk annyira az elvárásainkhoz? Az elvárt csak szilárdan tart minket. Egy helyben. Mozdulatlanul. A várt csak a kezdet. A váratlan az, ami megváltoztatja az életünket!
9. A változást az elutasító attitûd hozza létre, az, hogy valamit nem fogadunk el magunkban, szabadulni akarunk tőle, vagy legalábbis át akarjuk formálni. A lélektani valóság az, hogy minden változás eleve reménytelen, ha kiindulópontja nem az elfogadás, a belső igentmondás önmagunk teljességére. Popper Péter
10. A szabad akarat, a képesség, hogy magunk alakítjuk sorsunkat, illúzió csupán. Létünk előre elrendeltetett, s ez ellen felesleges küzdeni. Bizonyos események kivédhetetlenek és megmásíthatatlanok, mint például a halál órája. A jövő nem fokozatosan rajzolódik ki. A lényeget illetően a fő csapásirány már ki van jelölve, és nincs más választás, követni kell. A múlt, a jelen, a jövő egy egységes egészet alkot, amely arra a szörnyû névre hallgat, hogy végzet. Guillaume Musso