A józan ész gyilkos hatással van az emberre, egy pillanatot sem szabad elszalasztani. Az élet egy pillanat. Semmi sincs utána, így aztán égnie kell mindig, a leghevesebben.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember halála a józan ész (...). Egy elvesztegetett perc az életben. Az élet egy villanás, és nincs túlvilág. Úgyhogy csinálja úgy, hogy mindig a legnagyobb lángon égjen.
2. Az ember őrizze meg a józan eszét. Semmi nem végleges, semmi nem örök. Agatha Christie
3. Az élet félelmetesen gyorsan száguld. "Az élet - egy pillanat." Ezért nem szabad átadni magunkat az emlékezésnek, amely megmérgezi a jelent, holott kizárólag csak annak van értelme. Ljudmila Ulickaja
4. Mert ha az ember vesztét érzi, szeretne minél többet hátrahagyni önmagából. Egyikünknek sem esik jól nyom nélkül eltávozni ebből a világból. Rettenetes meghalni úgy, hogy az ember tudja: semmi nem marad utána.
5. Ha az embert nem ölik meg idejekorán, előbb-utóbb elveszít csaknem mindent. Először elveszíti a hiúságát, aztán élő és holt halottai támadnak, aztán lemond a reményről, hogy valaha rendbe jöhet bármi, lába alatt szünet nélkül reng a föld, minden pillanata hajszálon függ. Spiró György
6. Az élet olyan, mint a hullámvasút: egyszer fel, egyszer le. De a halál is olyan: ha egyszer lendületbe jön, nincs erő, amely megállíthatná.
7. Egyvalamit tudnod kell az öngyilkosságról: nem csak magadat ölöd meg vele. Minden emléket megölsz, ami veled kapcsolatos. Ez az egy marad csak, amire mindenki emlékezni fog. Minden pillanat, amit e világon éltél, le fog szûkülni arra az egyre, hogy miként szálltál ki belőle. (...) Mert önző dolog. A legönzőbb dolog, amit csak ember tehet.
8. Ne vágyjon az életre, mert csak megégeti magát. Az élet égeti az ember kezét, és a szívét is megperzseli. Semmi sem éget jobban, mint az élet. Mika Waltari
9. Az élet megy tovább, bárki is hal meg - de megdöbbentő, hogy egy pillanatnyi megállás sincs.
10. Senkinek nincs joga ítélkezni a másik fölött. Az ember maga ítéli meg magát a tetteivel. Ha valaki elveszi a másik életét, főleg, ha ártatlanét, büntetésből ő is elveszti az élethez való jogát. A gyilkosság így lesz öngyilkossággá, a természet törvényei szerint. Nevezzék bár sorsnak, vagy Isten kezének, a rosszakat végül megítélik, olyan érzékfölötti, természetfölötti módon, amelyet a halandó nem érthet és soha nem is fog érteni. Az igazságtalanság azonban sohasem marad büntetlen, azon egyszerû tény miatt, hogy minden ember meghal. És gyakran úgy halunk meg, ahogyan éltünk.