A kapitalizmus azért létezik ma is, mert mi, az emberek előállítjuk minden nap, a cselekvésünket, a dolgok előállítását ennek rendeljük alá, az akaratunkat ennek megfelelően alakítjuk. Mi történik, hogyha holnap nemet mondunk erre? Akkor nem lesz többé kapitalizmus. Ez persze nem teszi feltétlenül könnyûvé a forradalmat, de megváltoztatja a kérdést: mit tehetünk, hogy megállítsuk e szörny újratermelését, amely megöl minket?

Kapcsolódó idézetek

1. A kapitalizmusnak van egy olyan mûködési logikája, amivel nagyon könnyû visszaélni. Ha szabadjára engedjük, akkor vissza is fog élni vele maga a rendszer. De a kapitalizmusban iszonyatos lehetőség, iszonyatos potenciál van, csak meg kell zabolázni, meg kell regulázni, irányítani kell gyeplővel, és akkor az ott termelődő energiákat vissza lehet csatornázni oda, ahova egyébként a kapitalizmus magától nem fog eljutni. Kihez? Akinek nincsen semmije ahhoz, hogy bármit is megvegyen.
2. Mind úgy teszünk, mintha lenne holnap. Ez valószínûleg éppen olyan kiirthatatlan ösztöne az embernek, mint az, ami folytonosan háborúra, ölésre, kegyetlenségekre hajtja. Persze azt még nem tudjuk, hogy öt, ötven, vagy ötszáz év múlva lesz ennek az egésznek vége, de az már szerintem szinte mindenkinek tiszta, hogy záros határidőn belül vége lesz. Olyan rendszerben élünk, amelynek alapvető mûködési elve, hogy növelni kell a fogyasztást. Mindenáron. Ehhez a fogyasztók számát és a termelést is növelni kell. Cserna-Szabó András
3. Az emberek azt hiszik, hogy a szocializmust csak erővel lehet fenntartani, a tulajdon erőszakos kisajátításával, de bárcsak belátnák, hogy a kapitalizmust pontosan ugyanilyen, csak épp ellenkező előjelû erő tartja életben: a fennálló tulajdoni viszonyok erőszakos védelmezése. Sally Rooney
4. A termelés: hasznos jószágok előállítása. Az emberek pénzt adnak a termékért. A kapitalista ezért termel: mert pénzt kap érte. Nem azért, mert árúja hasznos. Ha százszor is káros, akkor is előállítja. Csak pénzt kapjon érte. Szabó Ervin
5. A kapitalizmusnak át kell alakulnia, ha életben akarunk maradni. Jane Goodall
6. A kapitalizmus alapvető keresleti és kínálati mûködése miatt még ha több ezren is mondanánk le az olajról, a valóságban csak annyi történne, hogy az olaj ára átmenetileg csökkenne. Ez viszont azt jelentené, hogy azok, akik örömmel égetik tovább, többet használnának belőle, azaz az általunk megtakarított erőforrások másvalaki olcsó olajává válnának. Gondolom, ez téged sem motivál. Mark Boyle
7. A kapitalizmusban az embernek lehetősége van kifejezésre juttatni igazi ember mivoltát. Ha egy gyereknek van egy játéka, akkor kettő kellene neki. Ha meg kettő van, akkor négy, és így tovább. Mert ilyen az emberi természet, nem? Mégis, ha a teljes társadalom így viselkedik, vagy ha ez azt jelenti, hogy a jómódban élők elnyomják a szegényeket, akkor is az emberi mivoltunkról beszélünk? Ebben az esetben valakinek cselekednie kell.
8. A kapitalizmus nem csak egyenlőtlenségeket teremt, hanem kulturális kényszereket is arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmakat lehet elkészíteni és milyeneket nem. (...) A kapitalizmus nem csak az, hogy a kamerát vagy az autót hogyan gyártják, hanem az is, hogy a mûsorokat hogyan gyártják és egyáltalán milyen mûsor jut el odáig, hogy emberek láthatják. Egy kereskedelmi tévé egy nagyon súlyosan ideologikusan mûködő kulturális intézmény, ami indoktrinál embereket bizonyos viselkedésmintákra, bizonyos kulturális felfogásokra stb. Ha ezt legalább tudatosítjuk magunkban, akkor valamilyen módon közösen fölfedezhetjük a manipuláltságunkat.
9. A kapitalizmus, ahogyan ma ismerjük, nem létezhetne tudomány nélkül. És a tudományt, ahogyan ma ismerjük, a kapitalizmus minden egyes lépésénél formálta és eltorzította.
10. A rosszra mindig még rosszabb következik. Az ember azt hiszi, hogy már megtörtént a legrosszabb, hogy minden rémálma eggyé olvadt egy képtelen és mégis létező, valóságos borzadályban, és egyetlen vigasza, hogy rosszabb már nem érheti - ha netán volna is ilyen, az értelme megpattanna a láttán, és már nem fogná fel. De a rosszabb igenis bekövetkezik, az ember értelme nem pattan meg, és az élet megy tovább. Úgy lehet, tisztában vagyunk vele, hogy a világ nem tartogat számunkra több örömöt, hogy amit tettünk, mindörökre megfoszt a remélt haszontól, kívánhatjuk, hogy vajha mi haltunk volna meg a másik helyett - és az élet mégis megy tovább. Felismerjük, hogy a magunk felidézte pokol mélyére süllyedtünk, és mégis élünk tovább, egyik napról a másikra - mert mást nem tehetünk. Stephen King