Mind úgy teszünk, mintha lenne holnap. Ez valószínûleg éppen olyan kiirthatatlan ösztöne az embernek, mint az, ami folytonosan háborúra, ölésre, kegyetlenségekre hajtja. Persze azt még nem tudjuk, hogy öt, ötven, vagy ötszáz év múlva lesz ennek az egésznek vége, de az már szerintem szinte mindenkinek tiszta, hogy záros határidőn belül vége lesz. Olyan rendszerben élünk, amelynek alapvető mûködési elve, hogy növelni kell a fogyasztást. Mindenáron. Ehhez a fogyasztók számát és a termelést is növelni kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudjuk, hogy az emberek jólétre vágynak, arra, hogy a jelenben legyen meg mindenük. Nehezen fogadjuk el, hogy tartalékolnunk kell a jövőre, hogy nagy szükség van hosszú távú fejlesztésekre, a politika pedig ezt igyekszik kiszolgálni. Ma még nincs közös kényszerítőerő, de hiszem, hogy lesz, meg fogjuk érteni, hogy a jelenlegi viselkedésünk végzetes lehet. Kemenesi Gábor
2. A kapitalizmus azért létezik ma is, mert mi, az emberek előállítjuk minden nap, a cselekvésünket, a dolgok előállítását ennek rendeljük alá, az akaratunkat ennek megfelelően alakítjuk. Mi történik, hogyha holnap nemet mondunk erre? Akkor nem lesz többé kapitalizmus. Ez persze nem teszi feltétlenül könnyûvé a forradalmat, de megváltoztatja a kérdést: mit tehetünk, hogy megállítsuk e szörny újratermelését, amely megöl minket?
3. Az emberek folytonosságot akarnak. Tudni akarják, hogy a holnap túlnyomórészt olyan lesz, mint a tegnap volt.
4. Bármit tartogasson is a jövő, bármilyen döbbenetes változások jöjjenek is a jövő évben, a jövő évtizedben vagy a jövő évszázadban, mi valószínûleg nagyjából ugyanazt tesszük majd. Másokat hibáztatunk a bajainkért, bonyolult fantáziavilágot építünk, hogy ne kelljen szembenézni bûneinkkel.
5. Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bûnöknek nem lesz vége. Jane Goodall
6. Aki időutazik, akaratlanul is megváltoztatja a jövőt szinte minden cselekedetével. Ölünk és pusztítunk, de egyúttal teremtünk is. Ez így mûködik. Brandon Hackett
7. Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Lucius Annaeus Seneca
8. Úgy kell dolgozni, mintha örökké élnénk, és úgy kell élni, mintha holnap meghalnánk.
9. Az a problémája a mai világnak, hogy mindenki a holnapnak él, a holnapi népszerûségi indexnek, a következő előrehozott választásnak, a következő pártjelöltségnek (...), és minden mondat úgy hangzik el, hogy az a rövid emlékezetû választónak ma hasson. (...) Ez kitermeli a rövid idősíkokban való gondolkodást, összevissza rángatja a világot, aminek óriási káosz lesz a vége. Frei Tamás
10. Az ember alapvetően a túlélésre van berendezkedve. Ha erős a túlélési ösztön, akkor kibírhatóak a rossz éjszakák, átizzadt nappalok. Zsótér Sándor