A karácsonyba vetett hitet még sokáig őriztem, szerettem volna hinni varázsában; emlékeim között szerepelt néhány hócsikorgású, gyanta- és gyertyaszagú, örömteli karácsony, de már nagyon a múltban, talán hamis emlékként, melyet az ember csak kitalál, hogy vigasztalja magát, ám valójában soha nem élte át; de én őrizgettem magamban ezeket a karácsonyokat, amikor mindenki jó volt a másikhoz, és kerestük egymás örömét.

Kapcsolódó idézetek

1. A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerû vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.
2. A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésû szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket. Karl May
3. Rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak. (...) Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába. Wass Albert
4. Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből. Vizi Elek Szilveszter
5. Amikor megkérdezik tőlem, vajon szeretem-e a karácsonyt, egyre bizonytalanabbul válaszolok. Talán az ünnepet magát igen, ám a körülötte kialakuló őrületet gyûlölöm. A szeretet ünnepére készülődő, egymást ordítva taposó embereket a plázák parkolóiban, a kétségbeesett küzdelmet, hogy amit egész évben nem sikerült tiszta, őszinte szívből átadni a másiknak, majd talán ezen az egy napon árucikkek segítségével kifejezzük... szóval, hogy mindenáron tárgyiasítani akarjuk, ki akarjuk fejezni a kifejezhetetlent... nos, ettől igyekszem távol tartani magam. Szulák Andrea
6. Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. Fekete István
7. A karácsonyt nem az a varázs teszi, melynek fenyőgallyas, gyertyafényes s angyalszárnyas keretéből gyermekszobák s gyermeklelkek öröme csattan ki felénk; nem is az a nagy, elvont eszme teszi, mely fölött vitáztak századok s halmozódtak pergamenes kódexek: hanem a karácsonyt (...) az az édes, meghitt bensőség teszi, mely mint szellem és élet kitölti lelkünket, mely mint bizalom s áhítat fakad ki kedély világunkban. Prohászka Ottokár
8. Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből.
9. Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak. Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, és mennyire tartja magát. Az embert ugyanúgy elbûvöli, mint, mondjuk, nyolcszáz évvel ezelőtt. Ladislav Fuks
10. A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék.