A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.

Kapcsolódó idézetek

1. A kerékpározás több okból is vonzó. Ott van a sebesség, a taktika és a kiszámíthatatlanság, ami abból fakad, hogy több mint kétszáz sportoló gyûlik össze egy-egy versenyen, és mindenki kétségbeesetten nyerni akar, így nagy kockázatokat vállal. Az időjárás minden előjel nélkül a feje tetejére tud állítani bármilyen versenyt, és egy bukás romba döntheti a legkifinomultabb tervet is. A kedvencek jó formája semmit nem jelent, ha földre zuhannak száz kilométer per órás sebességnél. És ott van az emberi lépték is: mi nem egy stadionban versenyzünk, amit a távolból nézhetsz, vagy egy üveg mögül. A szurkolók egész közel jöhetnek, miközben mi felfelé mászunk azokra a híres hegyekre, láthatják az arckifejezésünk, ahogy kicsavarjuk az utolsó csepp energiát a testünkből, harcolunk a gravitációval és a kimerültség hullámaival. És amikor a versenynek vége, lemehetnek a hegy aljára és próbára tehetik magukat, anélkül, hogy sorba kellene állniuk, vagy bárhová el kellene menniük jegyet venni. Az út ott van, mindenki használhatja.
2. A bukások és a fájdalom nem tesznek jobb kerékpárossá, csak kellemetlen társasággá.
3. Az edzés egy dolog. Ha szereted a kerékpározást és elhivatott vagy, nem nehéz alkalmazkodni a követelményekhez. A szomszédok látják, hogy kimész, amikor csapkod az eső, vagy felülsz a hegyi kerékpárodra, amikor havazik, és azt gondolják, bolond vagy, pedig csak ez a munkád. Nem mindig élvezem, de inkább ez, mint egy irodában ülni. Ha pocsék az idő, és fáradt vagyok, akkor is szeretem, amit csinálok.
4. A szenvedés a kerékpározás lényege; nem csak a profiktól kívántatik meg, a szurkolók szenvedélyét is ez táplálja. A hősiesség és az önfeláldozás frigye ez. Nem véletlen, hogy a közönség a nagy emelkedőknél gyûlik össze: itt szemtanúi lehetnek bajnokaik önsanyargatásának, akik azért küszködnek, hogy továbbra is az ő bajnokaik maradjanak. Jorge Zepeda Patterson
5. A profi kerékpárosoknak rövid a memóriájuk. Ez áldás és átok is egyben. Megkönnyíti, hogy túltedd magad a bukásokon, és hogy elfogadd a fárasztó edzések végtelen óráit, de egyben azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk többször elkövetni ugyanazokat a buta hibákat.
6. A kerékpározás egyszerre csodálatos és mocskos, de a leggyakrabban egyik sem. Csak órákon át tekersz, és nagyon keveset kapsz viszonzásképp. Ez a sportág szeszélyes és néha őrült, de magával ragadó, és ami a legfontosabb: szórakoztató.
7. A kerékpárversenyzés a legjobb pillanataiban sem egyenlő a könnyû élettel, és ha boldogtalan vagy, nem leszel versenyben.
8. A halálon senki nem tud könnyen túljutni. Van az életnek ez a szörnyû reális szabálya, hogy mennie kell tovább a gépezetnek. Lukács Sándor
9. A kerékpározás engem sose valami nagyon érdekelt. Ezt az imbolygó tovahaladási módot - két vékonyka keréken - végképp megbízhatatlan ügynek tartottam, sőt fenyegetőnek, ördög meg nem magyarázhatta nekem, miért áll meg a bicikli, vagyis hogy elhagyatott állapotában miért billen el azonnal, már ha oda nem támasztják vagy nem fogják - hanem hogy akkor, ha egy harminckét kilós illető rátelepszik, miért ne dőlne el ugyanígy, mikor támasz nélkül halad, meg senki nem is fogja.
10. Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka. Bruce Lee