Az edzés egy dolog. Ha szereted a kerékpározást és elhivatott vagy, nem nehéz alkalmazkodni a követelményekhez. A szomszédok látják, hogy kimész, amikor csapkod az eső, vagy felülsz a hegyi kerékpárodra, amikor havazik, és azt gondolják, bolond vagy, pedig csak ez a munkád. Nem mindig élvezem, de inkább ez, mint egy irodában ülni. Ha pocsék az idő, és fáradt vagyok, akkor is szeretem, amit csinálok.

Kapcsolódó idézetek

1. A kerékpározás több okból is vonzó. Ott van a sebesség, a taktika és a kiszámíthatatlanság, ami abból fakad, hogy több mint kétszáz sportoló gyûlik össze egy-egy versenyen, és mindenki kétségbeesetten nyerni akar, így nagy kockázatokat vállal. Az időjárás minden előjel nélkül a feje tetejére tud állítani bármilyen versenyt, és egy bukás romba döntheti a legkifinomultabb tervet is. A kedvencek jó formája semmit nem jelent, ha földre zuhannak száz kilométer per órás sebességnél. És ott van az emberi lépték is: mi nem egy stadionban versenyzünk, amit a távolból nézhetsz, vagy egy üveg mögül. A szurkolók egész közel jöhetnek, miközben mi felfelé mászunk azokra a híres hegyekre, láthatják az arckifejezésünk, ahogy kicsavarjuk az utolsó csepp energiát a testünkből, harcolunk a gravitációval és a kimerültség hullámaival. És amikor a versenynek vége, lemehetnek a hegy aljára és próbára tehetik magukat, anélkül, hogy sorba kellene állniuk, vagy bárhová el kellene menniük jegyet venni. Az út ott van, mindenki használhatja.
2. A kerékpározás egyszerre csodálatos és mocskos, de a leggyakrabban egyik sem. Csak órákon át tekersz, és nagyon keveset kapsz viszonzásképp. Ez a sportág szeszélyes és néha őrült, de magával ragadó, és ami a legfontosabb: szórakoztató.
3. Ha edzett vagy, nem nagy szám lefutni a maratont, viszont amikor pár száz méter is kihívást jelent, akkor igazán tiszteletre méltó dolog nekiindulni és nem feladni, értékelni a fokozatos fejlődést minden részsikerből - lehet az akár az első megállás nélkül lefutott kilométer - erőt meríteni és menni tovább. A siker szerintem (hobbisportoló szinten) nem elsősorban alkati kérdés. Aki kitartó és beleteszi a munkát, az előbb-utóbb menthetetlenül eredményes lesz. A többiek pedig mindig megtalálják majd a külső tényezőket, amikre mutogatva felmentik magukat a komolyabb energiabefektetés alól.
4. Bármennyire könnyû is gyûlölni a hegyeket, jót tesz, ha ezeken futunk. Először is, mert rövid intervall futásoknak felelnek meg, és kényszerít a tempó, az intenzitás stb. változtatására. Másodszor pedig szinte akármilyen nagyobb versenyen indulunk, vagy akármerre futunk hosszabb távot, a hegyeket nem kerülhetjük el. Ha most mégis elkerüljük őket, később sokkal rosszabb lesz találkozni velük - ugyanúgy mûködik ez, mint a fogorvossal és társaikkal.
5. Én azért is szeretem a hegymászást és a sziklamászást, mert nincsenek értelmetlen szabályok. Nincs felesleges stoptábla, ahol egyébként kilométerekre be lehet látni az utat. Ott az életed múlik minden egyes szabályon. Viszont az expedíciónál mérlegelni kell, hogy ha minden szabályt betartok, nem fogok feljutni. Vállalni kell a kockázatot. Mindig megszegünk valamilyen szabályt, hogy a csúcsra jussunk. Sterczer Hilda
6. Sokszor panaszkodunk a hétköznapokban, hogy ez a baj, meg az a baj, de az ember valójában mindenhez tud alkalmazkodni. Ahhoz is, ha egy hétig mínusz negyven, vagy plusz negyven fok van. Hihetetlen adottságunk, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni, és továbblépni a legsúlyosabb traumák után is. Tenki Réka
7. A futással foglalkozva lehetsz topversenyző is, vagy hobbista, vagy csak érdeklődő, megfigyelő, résztvevő. Rajtad áll. Futni csak saját koordinátarendszerben, a magam elégedettségére jó, érdemes. Nem kifelé, nem közönségnek, nem közösségi platformoknak, szponzoroknak. Akkor jó, amikor önazonos. Amikor azt mondhatom: ez megérte. Senkivel és semmivel nem kell összevetni. Simonyi Balázs
8. Gyerekként sokat küzdöttünk azért, hogy megtanuljunk biciklizni. Ha elestünk, leporoltuk magunkat, és visszaszálltunk a nyeregbe. Mindezt addig folytattuk, míg oly természetessé nem vált a biciklizés, mint a levegővétel. De amikor felnőttként próbálunk ki valami újat, érdekes módon többnyire beérjük egyetlen próbálkozással, mielőtt eldöntenénk, megy-e ez nekünk. Ha az első alkalommal nem járunk sikerrel, vagy kicsit is bénának érezzük magunkat, rögvest kijelentjük, hogy ezt nem nekünk találták ki, ahelyett, hogy adnánk magunknak még egy esélyt. (...) Érdemes tehát a gyermekkori kitartásunkat leporolni kissé, amikor valami újba vágjuk a fejszénket. Caroline Webb
9. Nagyon aranyos ember, meg minden, könnyû boldogulni vele, mulatságos, sose ríkat meg. De szerelem-e ez? Úgy értem: ez minden, amiről szó van? Még amikor kerékpározni tanul az ember, akkor is le kell esnie egypárszor, és felhorzsolnia a térdét. Stephen King
10. A profi kerékpárosoknak rövid a memóriájuk. Ez áldás és átok is egyben. Megkönnyíti, hogy túltedd magad a bukásokon, és hogy elfogadd a fárasztó edzések végtelen óráit, de egyben azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk többször elkövetni ugyanazokat a buta hibákat.