A profi kerékpárosoknak rövid a memóriájuk. Ez áldás és átok is egyben. Megkönnyíti, hogy túltedd magad a bukásokon, és hogy elfogadd a fárasztó edzések végtelen óráit, de egyben azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk többször elkövetni ugyanazokat a buta hibákat.

Kapcsolódó idézetek

1. A kerékpározás több okból is vonzó. Ott van a sebesség, a taktika és a kiszámíthatatlanság, ami abból fakad, hogy több mint kétszáz sportoló gyûlik össze egy-egy versenyen, és mindenki kétségbeesetten nyerni akar, így nagy kockázatokat vállal. Az időjárás minden előjel nélkül a feje tetejére tud állítani bármilyen versenyt, és egy bukás romba döntheti a legkifinomultabb tervet is. A kedvencek jó formája semmit nem jelent, ha földre zuhannak száz kilométer per órás sebességnél. És ott van az emberi lépték is: mi nem egy stadionban versenyzünk, amit a távolból nézhetsz, vagy egy üveg mögül. A szurkolók egész közel jöhetnek, miközben mi felfelé mászunk azokra a híres hegyekre, láthatják az arckifejezésünk, ahogy kicsavarjuk az utolsó csepp energiát a testünkből, harcolunk a gravitációval és a kimerültség hullámaival. És amikor a versenynek vége, lemehetnek a hegy aljára és próbára tehetik magukat, anélkül, hogy sorba kellene állniuk, vagy bárhová el kellene menniük jegyet venni. Az út ott van, mindenki használhatja.
2. A kerékpározás egyszerre csodálatos és mocskos, de a leggyakrabban egyik sem. Csak órákon át tekersz, és nagyon keveset kapsz viszonzásképp. Ez a sportág szeszélyes és néha őrült, de magával ragadó, és ami a legfontosabb: szórakoztató.
3. A bukások és a fájdalom nem tesznek jobb kerékpárossá, csak kellemetlen társasággá.
4. A futóknak vannak jó és rossz futásaik - mindenféle különösebb ok nélkül. Még a profi futók is tudomásul veszik, hogy vannak napok, amikor egyszerûen nem megy nekik. Ha ezeknek a precízen hangolt gépeknek is lehetnek rossz futásaik, akkor egyáltalán nem meglepetés, hogy nekünk, rosszul hangolt nem-gépeknek is vannak. A lényeg: ne okozzanak csalódást a rossz futások. Egyetlen futásteljesítmény nem jelent többet annak az egy futásnak a teljesítményénél.
5. Az edzés egy dolog. Ha szereted a kerékpározást és elhivatott vagy, nem nehéz alkalmazkodni a követelményekhez. A szomszédok látják, hogy kimész, amikor csapkod az eső, vagy felülsz a hegyi kerékpárodra, amikor havazik, és azt gondolják, bolond vagy, pedig csak ez a munkád. Nem mindig élvezem, de inkább ez, mint egy irodában ülni. Ha pocsék az idő, és fáradt vagyok, akkor is szeretem, amit csinálok.
6. A szenvedés a kerékpározás lényege; nem csak a profiktól kívántatik meg, a szurkolók szenvedélyét is ez táplálja. A hősiesség és az önfeláldozás frigye ez. Nem véletlen, hogy a közönség a nagy emelkedőknél gyûlik össze: itt szemtanúi lehetnek bajnokaik önsanyargatásának, akik azért küszködnek, hogy továbbra is az ő bajnokaik maradjanak. Jorge Zepeda Patterson
7. Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
8. Számomra profi kerékpárosnak lenni majdhogynem olyan, mintha fizetnének azért, hogy jól szórakozom.
9. A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.
10. A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker. Tina Seelig