A keserûség mar, mint a sav, átalakítja az emlékezetet; mintha egy gyilkosság helyszínén takarítana. Végül csak az marad, ami illik abba a képbe, amit mutatni akar.

Kapcsolódó idézetek

1. A keserûség olyan, akár a rák: belülről pusztítja el a gazdatestet. Maya Angelou
2. A keserûség olyan, mint egy puha karosszék, ha egyszer belesüppedünk, nagyon nehéz feltápászkodni belőle. Ida Jessen
3. Az ember tud felejteni. De ami rosszabbá teszi, az megmarad. Valami keserû, sós lerakódás. Fájdalom és rettegés nem tesznek jobbá. Megváltoztatnak. Más lesz az ember. Rosszabb. Mert nem lehet többé egészen az, amire született. A szabadságából veszít valamennyit. Csak annyit, hogy nem lehet egészen ő. Száraz Miklós György
4. A keserûség olyan, mint a rák. Felzabálja a gazdatestet. De a düh olyan, mint a tûz. Mindent tisztára éget. Maya Angelou
5. Az emlékezet olyan, mint egy nagy zsák szar, beállíthatjuk a sarokba, és úgy tehetünk, mintha hozzászoknánk, és mintha nem is lenne olyan vészes a szaga, de amikor végre kinyitjuk, és belenézünk, még borzalmasabb, mint amilyennek elképzeltük. Jens Liljestrand
6. A halál olyan, akár egy fénykép: egy adott pillanatban merevíti ki a valóságot, s vannak valóságok, melyeket legszívesebben kitörölnénk. Carmen Posadas
7. Az emlékezés bennem olyan, mint egy tó hullámverése. Körökben, egyre táguló körökben jön, feltartóztathatatlanul, míg el nem simul a tükre. S aztán másutt bomlik meg a víztükör, más emlékek tódulnak fel, s nyomában ismét mások. S ami kicsit kimagaslik, olyan, mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében. Végh György
8. A távolság olyan, mint az idő: eltörli az emlékek nyomát.
9. Az emlék, mint a bor, csak szédít.
10. Az emlékek olyanok, mint a porba húzott vonal. Minél tovább megyünk visszafelé, a vonal annál jobban elmaszatolódik, annál nehezebb meglátni, merre vezet. Végül nem marad más, csak a sima homok, és a semmi fekete lyuka, ahonnan az ember kijött. Stephen King