A kielégülés késleltetése nem más, mint a fájdalomnak és az örömnek olyan beosztása, mely lehetővé teszi, hogy előbb túlessünk a fájdalmon, hogy azután felhőtlenül élvezhessük az örömöket. Ez az egyetlen helyes életmód.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tûnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefûzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.
2. A mértéktelenség öröme mindig átmeneti. Ellenben az önfegyelem nem az élvezet elutasítását jelenti, hanem azt, ahogy elfogadjuk az élvezetet. Bánjunk jól a testünkkel, mérsékeljük vágyainkat, dolgozzunk keményen, mozogjunk, tevékenykedjünk - ezeknek semmi közük a büntetéshez. Ez csupán munka, amelynek jutalma az élvezet. Ryan Holiday
3. Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett az ember. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát. Carl Gustav Jung
4. Csak az életünket próbáljuk élni, élni egymással, élni saját magunkkal. Elfogadni a boldogságot, mikor jut belőle, elviselni a bánatot, mikor ránk telepedik. Fredrik Backman
5. Amikor túl sok a jóból, később már nehéz észrevenni a jót. Gondoljunk arra, hogy egy szelet nagyon drága és különleges torta milyen élvezetet jelent, majd gondoljunk bele, milyen lehet egy második; bárhogy is szeretnénk, nem érezzük finomabbnak, mint az elsőt. Ugyanezt az elvet alkalmazhatjuk az élet minden területén. Ha az életünk végtelen üdülés, nehéz lesz megtalálni az örömöt egy nyaralásban. Az élvezet jó dolog, mert nincs mindig részünk benne. Törekednünk kell az egyensúly elérésére, mert ettől leszünk kiegyensúlyozottak.
6. Csak az jó, ami nem rabolja el békénket. A téves igyekezetet abból ismer­hetjük fel, hogy türelmetlenséget, nyugtalanságot, elégedetlenséget ered­ményez.
7. Ha nem tudjuk megtisztítani életünket mindattól, amitől félünk, célravezetőbb, ha az aggódás helyett inkább a türelmet, az elfogadást és az egykedvûséget gyakoroljuk. Az elkerülhetetlen elleni harc csak szenvedésünket és boldogtalanságunkat táplálja.
8. Oda kell arra figyelni, hogy az ember egy kicsit megálljon, és csak egy percre kilépjen a munkájából, a stresszből, és egy ölelésben vagy egy zenében vagy egy mosolyban megtalálja nem feltétlen a boldogságot, hanem egy egészséges énidőt vagy megnyugvást. (...) Nem azért élünk, hogy holnap majd jobb legyen, hanem tök szuper lenne, ha a pillanatokat ott, abban a helyzetben ki tudnánk élvezni, mondjuk anélkül, hogy levideózgatnánk folyamatosan, és emléknek megőriznénk. Kocsis Paulina
9. Az élet tele van bosszúsággal és szenvedéssel. Tartós boldogságot csak úgy élhetünk meg, ha türelmesek vagyunk és elfogadjuk mindazt, amit az élet kínál.
10. Az étel természeténél fogva meghatározhatatlan valami. Inkább fogalom, semmint anyag, az étel a kielégülés eszméje, messze nagyobb hatalmú, mint a kielégülés maga, ezért is gyakorolhat a diétázás akkora befolyást, mint a vallás vagy a politikai fanatizmus. Nem az étel ellenállhatatlan finomsága késztet bennünket arra, hogy még többet együnk belőle, hanem éppen a jutalmazásra való alkalmatlansága. A táplálkozás legpompásabb élménye a köztesség: emlékezni az utolsó falatra, és előre örülni a következőnek. A dolog voltaképpeni evés része szinte meg sem történik. Ez a beteljesülésre való csaknem teljes képtelenség teszi olyan tantaluszi kínokat okozóvá, és egyben olyan veszélyessé is az asztali örömöket.