A kisfiúnak szüksége van arra, hogy "nem"-et mondjon egy nőnek, akár bébiszitternek, akár az anyjának. Az anyukának nem szabad ezért megharagudnia rá, mert általában ha a gyerek "nem"-et mond, két-három perc múlva mégis meg fogja tenni, amit kértek és úgy viselkedik, mintha igent mondott volna.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor konfliktusba kerülsz a kisgyerekeddel, az első lépés annak megállapítása, hogy az adott pillanatban valójában ki és mit akar. Kezdheted azzal, hogy felteszel magadnak két kérdést: "Mire van most szüksége a gyerekemnek?" és "Mire van most nekem szükségem?" A következő lépés: keress olyan megoldást, ami mindkettőtök szükségletét kielégíti. A megoldásnak mindkét fél számára elfogadhatónak kell lennie! Aletha J. Solter
2. Tudni kell, mikor mondjon nemet az ember. Rövidtávon nem tûnik jónak az ilyen megoldás, hosszú távon viszont csak ez jön be.
3. Ha az ember még gyerek, mindig parányi izgalommal szól a felnőttekhez. Persze nem mindenki - a legtöbben mégis tízszer is megfontolják, mit és hogyan mondjanak. Mert ugye lehetőleg gyorsan kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), röviden kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), végül pedig érthetően kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék). Mindebből világos, hogy a gyerek rendszerint hadar, és félrenyeli a szavakat, továbbá hogy a felnőttnek más dolga nincs, mint hogy türelmetlenkedjék.
4. A szeretet kér, nem követel. Ha az egyik fél követeléssel fordul a házastársához, kapcsolatuk inkább a szülő-gyermek viszonyhoz lesz hasonló. A kisgyermeknek van szüksége arra, hogy utasítsák, hiszen még nem tud önállóan kiigazodni a világban. A házasságban azonban egyenlő felekként és felnőttként kell részt vennünk. Nem vagyunk tökéletesek, de érett felnőttek és egymás társai vagyunk. Kapcsolatunk akkor válhat meghitté, ha megismerjük egymás vágyait és céljait. Gary Chapman
5. Érezni jobb, mint érteni, és egy anyának az lenne a dolga, hogy érezze a gyerekét. Az anyák érzik a gyereküket, amikor szülnek, de később már nem érzik, csak irányítják őket. Arra, amerre a gyerek nem akar menni.
6. A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerû. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom, semmi bajom, egyértelmû, hogy nagyon is van baj. Leiner Laura
7. Nemet mondani nem mindig magától értetődő. Ha nem felelünk meg annak, amit kérnek tőlünk, az rossz érzéssel, ítélkezéssel vagy bûntudattal tölthet el, ami tovább növeli a stresszt: úgy érezzük, az sem jó, ha csináljuk, de az sem, ha nem. De nemet mondani meg lehet tanulni.
8. Azt mondják, a babával együtt anya is születik. Valóban így van. Ez pontosan azt jelenti, hogy eleinte az anya is olyan, mint egy kisbaba, sok dolgot nem tud még, fel kell nőnie a feladathoz, és ez így normális. Egy féléves kapcsolatban, amikor még alig ismerem a másikat, aki ráadásul nem is tud beszélni, honnan tudnám pontosan, hogy mi baja, amikor sír? Együtt növekszünk és érünk a babával. És fokozatosan tudatosodik csak bennünk, hogy anyák vagyunk. Sterczer Hilda
9. Valahányszor a gyermek olyanért sír, amit megkapnia vagy megtennie nem szabad, ne engedjünk neki csak azért, mert kicsi és úgy kívánja; ellenkezőleg, valahányszor csak alkalmatlan, erőszakos, vegye biztosra, hogy azért sem teljesedik kívánsága. John Locke
10. Félretéve minden önbecsapásunkat és nárcizmusunkat, kérdezzük meg magunktól: őszintén akarom, hogy a gyermekem olyan vagy valami hasonló legyen, mint én? Aki erre igent vagy nemet felel, annak valószínûleg komoly baj van az önismeretével és az önértékelésével. Elvégre nincs tökéletes ember, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai. A reális válasz ilyenkor az: örülnék, ha gyermekemben ezt vagy azt a tulajdonságomat felfedezhetném, más tulajdonságaimat pedig nem szívesen látnám viszont benne. Szendi Gábor