A közös sors leteperi az embert és úgy odavágja a földhöz, hogy felemelkedni többé nem tud, s ha tudna, sem mer.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nem tehet a sorsa ellen semmit, mert kapálódzhat, dühönghet, mehet fejjel a falnak, de a sors nem tágít. Cserna-Szabó András
2. Az ember nem tudja a sorsát kikerülni. Dés Mihály
3. A sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyûségbe. Rejtő Jenő
4. Veszélyes, ha beszippantja az embert egy idegen sors. Elveszítheti saját magát.
5. Előbb-utóbb eltörik az emberben valami, s attól fogva nincs benne többé erő és akarat. Umberto Eco
6. Az ember képes megölni egy másik ember lelkét, megfertőzni, bûnbe rángatni úgy, hogy a megváltásra esélye sincs. Jo Nesbo
7. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
8. Az ember és a természet felbonthatatlanul összekapcsolódik és közös végzethez van kötve. Paramahansza Jogananda
9. Az ember csak addig zuhan a mélybe, amíg földet ér, a magasságokat tekintve azonban nincs határ.
10. Az ember egyszer elkezdi komolyan venni a sorsát... De akkor már késő rádöbbenni, hogy képtelen változtatni rajta. Szilvási Lajos