Ugrás a tartalomra
A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.
Kapcsolódó idézetek
-
Abban a pillanatban, amikor ráeszmélünk: tudunk egyedül menni, paradox módon akkor leszünk igazán képesek a másikkal együtt haladni.
-
Azzal, hogy igazán elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, paradox módon a világunk egy kicsit tökéletesebbé válik.
-
Amikor az ember rátalál a saját hangjára, rájön, hogy csak egy ember van, akit utánozhat, és az ő maga. (...) Ettől lesz hiteles. Az írás egyik paradoxona, hogy az utánzáson keresztül vezet az út az egyediséghez.
Billy Collins
-
A furcsa az, hogy valaki, akiről azt hisszük, hogy bennünk lakik, egyik pillanatról a másikra válik tökéletes idegenné. Egy idegen pedig hirtelen belénk költözhet.
Tisza Kata
-
A paradoxon
Úgy igaz, ha nem igaz.
Deák-Sárosi László
-
Paradoxon: amikor az igazság fejen áll, hogy magára irányítsa a figyelmet.
Gilbert Keith Chesterton
-
A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek.
Erich Fromm
-
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Teréz anya
-
Ami számodra furcsa, nekem normális lehet. Ki tudja?
-
Sokszor, ha külsőleg megváltozom, akkor az emberek azonnal másképp néznek rám, pedig belül ugyanaz maradok.
Melissa McCarthy