A kultúra folyamata nem más, mint az emberben lakozó állati egyre növekvő mértékû megfékezése; domesztikációs folyamat ez, amely nem valósítható meg a szabadságra vágyó állati természet lázadásai nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden emberben vadállat lakozik, melynek legfőbb vágya a rablás, a rombolás és a gyilkolás. A kultúra az ő sok sorompójával megfékezi ezen vadállatot, de ott és amint nem érzi e sorompókat, kitör vadállatiassága teljes meztelenségében. Jász Géza
2. A kultúra célja az, hogy ellássa az emberi életet azokkal az erős struktúrákkal, amelyek biológiailag hiányzanak belőle (...). A kultúra az ember "második természetévé" válik.
3. Hozzátartozik a civilizáció természetéhez, hogy minden egyes új program lazítottabb, anarchikusabb a réginél, hiszen az egész civilizáció nem más, mint egy lazítási folyamat, a kultúra dekompozíciója. Szerb Antal
4. A kultúra az a cselekvés hogyanja, ami belülről fakad, de ha nem belülről, akkor külső normák képében kell kikényszeríteni. Puzsér Róbert
5. A kultúra a szabadság és a korlátok funkcionálisan összehangolt rendszere, amelyben bizonyos dolgokat elvárnak, másokat meg tiltanak - de mindez megkerülhető. Ha az ember valamit nagyon el akar érni, megtalálja azokat a kultúra által engedélyezett utakat, amelyek sokszor kerülőutak, sőt a választásuk sokszor visszalépést is jelent, illetve olyan dolgok elfogadását, amelyeket egyébként nem szeret az ember. De ha nagyon szeretnék elérni valamilyen célt, akkor képes vagyok rá, mert minden kultúra határai átjárhatók. Csak ehhez el kell különítened egymástól a kultúrát és magadat. Talán ez a legfontosabb ebben a dologban: hogy az ember el tudja-e különíteni saját magát a hiedelmeitől. Csányi Vilmos
6. A kultúra egy társadalom személyisége. Philip Zimbardo
7. A kulturált ember bizonyos keretek között kell hogy tartsa magát. A kultúra kötelez.
8. A kultúra egymással funkcionális kapcsolatban lévő és összehangolt viselkedésmódok, tilalmak és szabadságok rendszere. Csányi Vilmos
9. Az emberi kultúra a játékban, játékként kezdődik és bontakozik ki. Johan Huizinga
10. Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében. David P. Barash