A legerősebbek lelkében is vannak sötét szobák, befalazott folyosók, örök homályba burkolózó pincehelyiségek, melyekben megnevezhetetlen dolgok laknak. Még aki azt állítja, nem fél semmitől, az is egész életében tart attól, hogy felbukkan valami, amitől mégis tartania kell, valami, ami megfosztja tulajdon legyőzhetetlenségének illúziójától. Ha mástól nem, az ismeretlentől mindenki fél! A halál pedig nem más, mint a legnagyobb ismeretlen. Miért szégyellném hát, hogy félek a haláltól?

Kapcsolódó idézetek

1. A félelemmel az a helyzet, hogy mindig benned van. Félelem az ismeretlentől, félni egyedül szembenézni vele, félni, hogy a hozzád legközelebb állok szörnyetegek. Félni, hogy amint az egyiküket legyőzöd, rögtön a helyébe ugrik egy másik. Félni, hogy újabb rém les rád a sötét folyosó végén. Egyedül, bánatosan, magányosan.
2. A félelem... furcsa érzés. Ha belegondol, az emberek mindig rajtuk kívül álló dolgoktól rettegnek, sosem önmaguktól. (...) Az ember olyan dolgoktól fél, amelyek fölött nincs irányítása. A jövőtől, a sötéttől, vagy attól, hogy valaki megöli. Ezért nem fél önmagától, mert mindig tudja, mit fog tenni a következő pillanatban. Dan Wells
3. Tudom, mi van ott kint a sötétben. És rettegek tőle. Az embernek elvileg az ismeretlentől kéne félnie, de a tudatlanság is boldogít, ha a tudás ennyire rémisztő. Laurell Kaye Hamilton
4. Azt hiszem, kevesen tudják, mi az igazi félelem. Mert a legtöbb ember létező dolgoktól fél. De a legszörnyûbb félelem mindenek között, ha az ember olyasmitől fél, ami alaktalan. Karel Schulz
5. Bölcs dolog titkolózni, még ha nincs is rejtegetnivalója. Az ember a félhomályban igazán erős, a váratlan mozdulatokban, arcának kifürkészhetetlen kifejezésében. A tények hiánya a legrémítőbb: az üres tér, melybe mások a félelmeiket, képzelgéseiket, vágyaikat töltik. Hilary Mantel
6. A halál figyelemre méltó dolog. Az emberek úgy élik az életüket, mintha nem létezne, és mégis, talán a halál az egyik legfőbb ok az életre. Néhányunknak annyira erősen benne van a tudatában, hogy dühössé és makaccsá válunk tőle. Néhányunknak szüksége van az állandó jelenlétére, hogy láthassuk, mi az ellentéte. Megint másokat annyira lefoglal, hogy már jóval azelőtt ott ülnek a váróteremben, mint hogy bejelentette volna érkezését. Félünk tőle, és mégis, a legtöbben leginkább attól félünk, hogy valaki mást ragad el, nem minket. Mert a halállal kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy elmegy mellettünk. És ott hagy minket magányosan. Fredrik Backman
7. Különböző intenzitással, de mindenki fél a haláltól, én viszont úgy érzem, hogy az attól való félelem, hogy nem is éltünk, sokkal erősebb bennünk. Az élet vége felé, amikor az ember rájön, hogy lassan már késő lesz, ez az érzés egyre erősödik.
8. Mindenfajta szorongásunk, félelmünk szerintem a legrejtettebben valahol egyfajta halálfélelem. De akár a halmozás, akár a kapzsiság, akár a birtoklás, akár a rohanás, akár a jelenben nem levés mind-mind valahol egy tudat alatt mozgó, erős halálfélelem, vagy legalábbis ide vezethető vissza.
9. Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával. Bozzay Margit
10. Félünk a sötétben. (...) De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől, hanem a benne rejtőző igazságtól.