Ugrás a tartalomra
A leggonoszabb ember kétségkívül az, aki magának is, másnak is rosszat tesz; a legjobb viszont nem az, aki az erényt csak önmagával, hanem aki mással szemben is gyakorolja; ez az igazi nehéz feladat.
Kapcsolódó idézetek
-
Nehéz annak, akinek hatalom adatott egy másik ember fölött; rosszat tesz, aki erőszakkal megszerzi ezt a hatalmat; de aki önszántából veti magát alá a másiknak, az gonoszat cselekszik.
Toni Morrison
-
Legjobb annak, aki helyesen megéli, amit helyesen hirdet. Jó annak, aki helyesen éli meg, amiről nincsen tudása. Rossz annak, aki rosszul él, mert rosszul tudja. Rosszabb, aki tudja, de nem teszi. De a legrosszabb a mindenkori meghamisítóknak.
Jókai Anna
-
Az ember legrútabb tulajdonsága talán az, hogy kegyetlenkedik csak azért, mert alkalma nyílik rá, mert van, akinek árthat. Tapasztaltam ezt olyanoknál is, akik semmivel sem voltak rosszabbak a többinél.
Nathaniel Hawthorne
-
Az ember jó, azzal a feltétellel, hogy tud gonosz lenni; az ember gonosz, mert egyébként nem értené, hogyan kell jónak lenni.
Friedrich Nietzsche
-
A féltékenység a legnagyobb ördög (...), az megemészti az ember szívét és az életét. De a féltékenység a leggonoszabb, mert mindenki csak arra féltékeny, aki őtet nem szereti. (...) Azért az, aki féltékenységből gonosz, nagyon gonosz.
Móricz Zsigmond
-
Nem a természet a leggonoszabb ellenség, hanem az ember, ezt sose feledd! Az ember legádázabb ellensége mindig a másik ember.
-
Amit az ember a legjobb szándékkal tesz és a legjobbnak gondol, az is rosszra fordulhat.
-
Mindenki tett olyat, amivel megbántott valaki mást, vagy cselekedett önző módon, amivel másoknak okozott fájdalmat, de ezt nem mindenki látja be. A legrosszabbak azok, akik elismerik, hogy ártottak másoknak, de nem mutatnak megbánást.
-
Az emberben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó, s hol az egyik, hol a másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek kedveznek.
Wass Albert
-
A jóság elbágyaszt, elpuhít, más rabszolgájává tesz, viszont a rosszaság visszaadja önmagának az embert, maga életének, maga sorsának urává.
Móricz Zsigmond