A legkeményebb ítéleteink, a legrosszindulatúbb támadásaink némelyike azelőtt történik meg, mielőtt bármi esélyünk lenne a gondolkodásra. Spontán válaszként küldünk el egy szöveget vagy e-mailt. Olyasmiket mondunk, melyeket később megbánunk. Olyan döntéseket hozunk, melyekről csak a későbbiekben visszatekintve látjuk be, hogy végső soron a kárunkra váltak.

Kapcsolódó idézetek

1. Néhanapján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket. Rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben, vagy legkésőbb, mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor, abban a percben megpróbáltuk, de mégis valami legbelül arra sarkal, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul, és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük.
2. Minél súlyosabb a minket ért sérelem, annál valószínûbb, hogy spontán reagálunk ahelyett, hogy átgondolt választ adnánk - vagyis úgy viselkedünk a bántalmazóinkkal, ahogy azt az érzéseink diktálják, nem pedig úgy, ahogy kellene.
3. A spontán reakcióink általában a legostobábbak. Fredrik Backman
4. Vannak oly idők, mikor döntést hozunk, és néha ezek a döntések oly tettekre sarkallnak - szörnyû tettekre -, melyektől ódzkodunk. Mindenáron elkerülnénk őket, de a döntés döntést szül.
5. Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
6. Szárnyalunk, majd lezuhanunk. Akár a zuhanás miatt is szárnyalhatunk. A vereség formál bennünket. A tanulság mindenképpen fájdalmas, túl későn érkezik, és csak az elesettekhez.
7. Amikor úgy határozunk, hogy a jót vagy a rosszat fogjuk látni valakiben, a döntésünk gyakran visszatükröződik ránk. Ha támadólag lépünk fel, akkor várhatóan a másik fél is támadóan reagál majd. Viszont ha kedvességgel és együttérzéssel közelítünk valaki felé, remélve, hogy viszonzásképpen ugyanezt kapjuk, akkor jó eséllyel így is fog történni. Mungi Ngomane
8. Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, nem figyelünk a helyesírásra, megfeledkezünk az udvariasságról. A dolgok értelme vész el. Grégoire Delacourt
9. Időről időre valamennyien csúnyán viselkedünk. Olyasmit teszünk, amit aztán kétségbeesetten szeretnénk meg nem történtté tenni. A megbánás is része - más mindennel együtt - annak, akivé válunk. Libba Bray
10. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.