A legtöbb, amit egy ápoló, egy ember, egy hozzátartozó tehet a haldokló mellett, hogy úgy kíséri, hogy az emberiesség lebeg a szeme előtt és a cselekedeteiben. Haldoklót kísérni az emberi szolidaritásnak egy nagyon magas rendû formája, és ezt tartjuk távol a társadalmunkban.

Kapcsolódó idézetek

1. Fontos, hogy bármennyire is szeretünk valakit, nem szabad megakadályozni, hogy meghaljon, ha ez a sorsa. Tapasztalt kísérők, ápolók mondják, hogy a halál pillanatában az tud jól szeretni, aki szereti a másikat annyira, hogy azt tudja mondani, indulj el önmagad felé. A haldoklót nem kímélhetjük meg az érzelmi, spirituális szenvedéstől, ami ezzel jár, de a magányosságát, elhagyatottságát meg tudjuk akadályozni azzal, hogy ott vagyunk vele, azzal, hogy csillapítjuk fájdalmát. Simonyi Balázs
2. Az egészségügy gyors ütemû átalakulása nagy veszélyt jelent az emberi odafigyelésre, azaz éppen arra, amit az orvoslás mûvészetének nevezünk. Ezt nem hagyhatjuk. Az ember természeténél fogva társas lény, ezért amikor betegek és kiszolgáltatottak vagyunk, különösen nagy szükségünk van a megértésre, az együttérzésre és a személyes törődésre. Meskó Bertalan
3. Egy ember utolsó tette, akárki is az, érdekes. Mintha jelentőséget kapna attól a távlattól, mely a halál kapujában várja. Ilyenkor valamennyien arra gondolunk, hogy mit kívánnánk mi hasonló helyzetben, hasonló körülmények között. Nehéz valami okosat kívánni. Voltaképpen csak egy dolog volna okos, bár az se minden esetben: halál helyett életet kívánni. Kosztolányi Dezső
4. Ha másvalaki haldoklik, semmiképpen se zaklassuk fel azzal, hogy még több ragaszkodást, illetve haragot vagy gyûlöletet keltünk benne! Ne siránkozzunk a halálukon, ne kapaszkodjunk beléjük, ne sírjunk a jelenlétükben! Inkább segítsünk nekik abban, hogy értelmes módon távozhassanak el! Tendzin Gjaco
5. Majd ha eljön az ideje, meg fogod látni, mennyire kell egy támasz. Mennyire kell, hogy szeretetben élhess, ahogy telnek az évek. Valaki, aki melletted van, aki az utolsó órán fogja a kezedet (mi mást fogna egy haldoklón?).
6. Amikor tisztelgünk a haldokló előtt, akkor egy másik ember előtt hajtjuk meg a fejünket, aki a vég perceiben minden különösségétől megszabadult, egy másik ember, önmagunk mása, aki most eltávozik közülünk. Egyéniségünk minden bizonnyal roppantul különböző volt, de egymáshoz hasonlóan születtünk és halunk ki innen. A kezdet és a vég állapotában nagy egyenlőség uralkodik az emberek között. Konrád György
7. A rokonok segítik és támogatják egymást. Kötelességünk van a hozzánk tartozókkal szemben, amit elmulasztani bûn. Védenünk kell nemcsak a velünk egy vérből valókat, hanem azokat is, akik hozzánk kötötték sorsukat: a familiárisokat, a hûséggel szolgálókat.
8. Hihetetlenül nagy feladat túlélni egy szerettünket, megbocsátani magunknak, hogy ő elment, és ezt a kapcsolatot úgy átalakítani, hogy a mi életünk már ne az ő halálának árnyékában teljen.
9. Szerintem az emberek nagy része azt hiszi, nincs rosszabb annál, mint ha valaki haldoklik. Pedig van: ha annak a halálát kell végignéznünk, akit nagyon szeretünk, azzal a tudattal, hogy nekünk tovább kell élnünk.
10. Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!".