A legtöbb ember sokkal többet simogatja a telefonját, mint a párját... egyesek komolyan kötődnek érzelmileg az autójukhoz... , a social média tevékenységekhez való "kötődésről" már ne is beszéljünk... Az emberek már most remekül tudnak alternatívákat találni a kapcsolódási igényeik kielégítésére/pótlására, és kötődést kialakítani olyan gépekhez is, amelyeknek semmi intelligenciájuk nincs. Ez azért nem a biztató kategória, mert összességében elmagányosodáshoz vezethet.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbbünk számára evidens, hogy ha veszünk egy autót, legyen az bár a világ legjobb kocsija, akkor is ápolnunk kell, és több dolgot is tennünk kell, hogy karbantartsuk. Ugyanakkor valamilyen rejtélyes oknál fogva, az már gyakran nem ennyire magától értetődő, hogy kapcsolatainkat ugyanúgy ápolnunk kell, mint ezt az autót. Minden józan ítélőképességgel rendelkező egyén értékesebbnek tart egy mély emberi kapcsolatot egy autónál, mégis azzal kell szembesülnünk, hogy mennyivel több figyelmet fordítanak az emberek a "dolgaikkal" való törődésre, mint a kapcsolataik ápolására. Marianne Williamson
2. Ma, amikor az okostelefon alig egy évtizede lépett be az életünkbe, egyre gyanúsabb, hogy nem csak pozitív hatással bír. Úgy érezzük, sok a dolgunk, mégsem vagyunk hatékonyak. Bármikor elérhetünk bárkit, mégis magányosak vagyunk. A technológia egyrészt felszabadít, másrészt viszont magához is köt - és minél erősebb a függés, annál inkább el kell gondolkodnunk, hogy tulajdonképpen ki a főnök.
3. A kommunikáció hiánya szokta megölni a kapcsolatokat. A kapcsolatot, ami az egyik legfontosabb érték az életedben, ennek ellenére sokan hamarabb megszabadulnának a kapcsolatuktól, mint az autójuktól, ha választani kellene és sokan több erőfeszítést tesznek, hogy a kedvenc, haldokló mobiljukat megjavítsák, mint amennyi energiát tesznek a haldokló kapcsolatuk helyreállítására. Csernok Miklós
4. Mit tesz például a Facebook? Megadja a kapcsolódás illúzióját, miközben a személyesség hiánya és a fizikai távolság miatt mégis biztonságban érezhetjük magunkat. Valójában persze a szemünk előtt nő fel a lehető legmagányosabb generáció. A digitális világ csak tovább rombolja a sérült kapcsolati képességünket, pont azt, ami az embert igazán emberré teszi.
5. Az a gond, hogy a rengeteg kommunikációs csatorna ellenére magányosak vagyunk. És minél kevésbé érezzük szükségét az érzelmi kapcsolatok kialakításának, annál jobban kopnak az ilyen irányú készségeink. Akár egy életet is el lehet tölteni az interneten, de a gép előtt ülve sosem fogjuk átélni ugyanazt, mint amikor egy hús-vér ember ránk mosolyog. Talán épp azért veszítettük el az emberi összetartozás érzését, mert egy vigyorgó sárga fej nem fejez ki mindent. Ruby Wax
6. A komputerek és az okostelefonok minden érzelmet kiölnek. Maguk már egy gépiesített nemzedékké fejlődnek, amelynek nincs más szórakozása, csak a számítógép mögé bújt arctalan rosszindulat vagy a magamutogatás. Ha meg ezekbe belefáradnak egyszer, akkor ahelyett, hogy élményeket szereznének, beérik mások életével, történeteivel, és hogy ne unatkozzanak, folyton becsapják egymást.
7. Képzeljünk el valakit, aki ingázik a munkahelye és az otthona között, egyik hobbijának sincs köze a mozgáshoz, és lényegében semmit sem sportol - az emberek többsége pontosan ilyen életet él. (...) A technológia megbetegít bennünket még azelőtt, hogy találkozunk vele.
8. A mesterséges intelligenciát használó társadalom egyre inkább függ a találmányától, miközben a gépeket továbbra is egy szûk elit irányítja, és a gépek döntéseit a társadalom csupán azért fogadja el, mert azok elvileg magasabb életszínvonalat tesznek lehetővé. Az emberiség olyan állapot felé sodródik, amelyben könnyen azon kaphatja magát, hogy már nem is képes kikapcsolni ezeket a gépeket, ez ugyanis gyakorlatilag az öngyilkossággal érne fel. A fizikai szükségletek kielégíthetők, a gyerekek "pszichológiailag higiénikus" körülmények között nevelkedhetnek, és mindenkinek megvan a maga dolga, ámde azon az áron, hogy maguk az emberek nem lesznek egyebek, mint a gépek háziállatai.
9. Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elûzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.
10. Annyira természetessé vált számomra a telefon, hogy már észre se vettem természetellenességét: azt a feszültséget tompító vonását, amellyel a világ dolgait és a sajátunkét is bizonyos távolságban tarthatjuk magunktól. Száz méterről például egy gázolásos karambol vagy egy vadul csókolódzó pár látványa sem ugyanaz, mint félkarnyi közelségből. A telefon is közbeiktatott távolság, finom szigetelés. Absztrakttá halványít belőlünk sok mindent. Fásultabb kockázattal lehetünk gyávábbak, ha szembesülés nélkül, dróton át beszélhetünk. Csoóri Sándor