A Legyek Urában a fiúk egy csoportja leöl egy disznót a dzsungelben. Megkínozzák, a fejét pedig egy hegyes póznára helyezik, áldozatként a sziget fölött istenségként lebegő lény számára. Sötét vér csepeg a fogain, a fiúk pedig elszaladnak. Az egyik fiú, amikor egyedül marad, sírni kezd. De nem a disznót siratja, hanem az ártatlanság korának végét, s az emberi szívben rejlő sötétséget.

Kapcsolódó idézetek

1. Ól sarkában disznó röfög, meglocsollak, aztán mögyök!
2. A lelketlennek vélt, megvetett lények torkából erdőn, mezőn, barlangban felszakad a kiáltás, az ember lelketlenségéről tanúskodva.
3. A farkasok juhokká váltak. Lelki tusák közepette történnek ilyen átalakulások. Megesik, hogy tigrisek nyalják a keresztet. Ha feltárul a komor kapu, nehéz hinni, de nem hinni: képtelenség. Bármily tökéletlen az emberi nem különféle vallása, még ha a hit alaptalan is, még ha a dogma körvonalai eltérnek is a megsejtett örökkévalóság körvonalaitól, a döntő pillanatban megrezzen a lélek. Az élet után kezdődik valami. Ennek a súlyát érzi a haldokló. Victor Hugo
4. Megöl a disznófejû Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Ady Endre
5. Csak a fiúk tartják magukban a könnyeket. Csak a fiúk félnek sírni. A férfiak halát adnak Istennek a könnyekért.
6. A Végzet mosolyog. Mi rettenetesebb ennél? Ez a lelkek kérlelhetetlen kísérőjének utolsó cselvetése, mellyel próbára teszi az embert. A tigris-végzet néha bársonymanccsal simogat - félelmes játék -, édesen hízeleg a vadállat. Mindenki észlelhette magában, hogy az önérzet megnövekedése hogyan esik össze néha a teljes erőtlenséggel. A hirtelen növekvés fellazítja a szervezetet, és lázat okoz. Victor Hugo
7. Az ember folyton időzavarral küzd, ám amint zûr támad a lelkének nevezett homályos zugban, tüstént rengeteg ráérő ideje keletkezik, amelyet aztán azzal tölt, hogy szánalmas módon elhagyja magát, és szomorkodjék, mint egy haldokolni félrevonuló elefánt. Vavyan Fable
8. Meg kell semmisítenem a szörnyeteget. (...) Ott van bennem is, ott alszik mindegyikünkben! Része a testünknek, a lelkünknek... és amikor felébred... nem lehet megölni, nem lehet kitépni! Csak újra elringatni lehet... elaltatni... Dmitry Glukhovsky
9. A háború a természet része. (...) A dzsungelben minden élőlény meg akarja ölni a másikat. A természet így teszi próbára a mûveit. Így jön létre az erősorrend. A háború küzdelem. A küzdelem nemesít.
10. Amikor megtagadják az igazságot, a lelkünkben ûr támad. Mintha Isten magunkra hagyott volna egy kegyetlen helyen. Kérdeztem az Úrtól, ahogy mindnyájan, hogy mit kell tegyünk, és azt mondta: cselekedjünk helyesen. Úgy véltem, ha megteszem, az az ûr hirtelen megszünik.