Megöl a disznófejû Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.

Kapcsolódó idézetek

1. Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem. Berkesi András
2. Az ármányos elefánt nem igaz, hogy sose bánt. Csalogat: - Ülj ormányomra! - S ha ráülnél, porrá nyomna.
3. Az öröm ló és felnyerít s lehet hogy elvágtat megint de barna izzadása nem veszendőbe van mindenem és mégis mint a csönd ülök a halott örömök fölött: boldogan. Jónás Tamás
4. Megverem: kevés lesz; megölöm: sok volna, Õ pokolba menne, én pedig bitóra. Arany János
5. Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán. Csukás István
6. Aki elmegy, annak könnyû. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős. Tisza Kata
7. Mosolyogtál, ha büszke voltál rám, Mosolyogtál, ha megláttál az utcán, Mindig ott voltál mellettem, Rendet raktál a fejemben.
8. Ha a történelemnek változnia kell, változzék. Ha a világnak pusztulnia kell, pusztuljék. Ha az én sorsom az, hogy meghaljak, egyszerûen nevetnem kell.
9. - Azt hiszem, megőrülök érted. - Õrültnek őrült vagy, az már biztos. Amennyiben én őrjítelek meg, az nekem tiszta haszon.
10. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes