A lelketlennek vélt, megvetett lények torkából erdőn, mezőn, barlangban felszakad a kiáltás, az ember lelketlenségéről tanúskodva.

Kapcsolódó idézetek

1. S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. Ady Endre
2. A megkínzott ló szenvedése Embervérért kiált az égre. William Blake
3. A lázadás az esztelenség láttán születik meg, igazságtalan vagy érthetetlen helyzetben. Vak lendülete rendet követel a káoszban, egységet a tovaillanó, az eltûnő mélyén. Kiált, követel, azt akarja, szûnjön meg a botrány, és kőbe íródjék, ami eddig szüntelenül a homokba íródott. Albert Camus
4. Föld bömböl, döbörög, ördögökhöz könyörög.
5. Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat, A töprengést a végokok felett A kárhozottak bélyegzett fajának, Kik születnek, hogy sírva éljenek. Reviczky Gyula
6. A mocsarakat lecsapolják, az erdőket kitépik. A léleknek azonban mélyebbek a gyökerei, az még ellenáll. Illyés Gyula
7. A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem... Macuo Basó
8. Ha valaki végre belehallgatna a lelkembe, akkor hallaná, hogy elsöprő erővel üvöltök. Minden sikolyom és kiáltásom mélyen el van ásva a szívemben. És az üvöltés ereje sebeket ejt rajta.
9. Az ember úgy tapasztalja meg magáról, kicsoda, hogy valamilyen szélsőséges helyzetbe kerül, börtönbe, munkatáborba, többedmagával egy barlangba vagy hegytetőre, amikor az életben maradás, a tisztesség, a szolidaritás egy csapásra mást jelent, másképpen esik latba, s ebben a felfokozott helyzetben minden eldől és kiderül. Balla Zsófia
10. Nyüszítve, fogvacogva. Kiszolgáltatva, megalázva. Tehetetlenül, ragaszkodva. Megrémülve és becsapva.