Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.

Ernest Hemingway
🎖️ Katonatiszt 🏁 Mérföldkő
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A macskák nem rajonganak, mint a kutyák. Nem érdekli őket semmi. Soha nem lehet rájuk támaszkodni egy emberi ego megerősítéséhez. Járják a maguk útját, csinálják a dolgaikat, soha nem alázkodnak meg, és soha nem kérnek bocsánatot.
  2. Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.
  3. A macskák egyszerûen csak vannak. Ezért szeretjük őket. Nem úgy gondolkodnak, mint mi, és nem töprengenek a jövőn: egyszerûen csak megfigyelnek vagy reagálnak, szavakba öntött gondolatok nélkül. Megbízhatóan reagálnak arra, amit mi szeretetnek és ragaszkodásnak nevezünk.
  4. Az is jó a macskában, hogy az embernek nincs állandó lelkifurdalása, hogy egy nála sokkal kedvesebb, türelmesebb, odaadóbb, megértőbb, szeretetteljesebb lénnyel él együtt.
  5. Az életben sok mindent kedvelünk, sőt imádunk úgy, hogy pontosan tudjuk az okát (szeretem ezt a mackónadrágot, mert olyan kényelmes!), de amikor életre szóló rajongást érzünk valami iránt - legyen az egy étel, egy festmény vagy egy barát -, abban mindig van valami rejtélyes. Az ember és a macska kapcsolata pontosan ebben a titokzatosságban gyökerezik.
  6. A macskák soha nem rejtik véka alá, ha igényt tartanak valamire.
  7. A macskák rejtélyes állatok. Több szenvedély van bennük, mint amit megmutatnak nekünk. Walter Scott
  8. A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.
  9. A macskám halott, mert ő sosem beszélt velem. Általa megértettem, meghallottam dolgokat, és tudom, hogy amikor az ölembe telepedett, oldotta a szorongásomat, levette rólam a stresszt. Beszélni viszont sosem beszélt, míg az emberi lények, azok, akik elkísértek engem nevetésben, gondban, dühkitörésben vagy szeretetben, ők nem halottak, ők folyton itt vannak körülöttem, és beszélgetünk egymással. Gérard Dépardieu
  10. Ha az ember már kiskorában lehetőséget kap arra, hogy alaposan megismerje az állatokat, (...) rájön, hogy nem igazán utasíthatja őket semmire - sem kiabálással, sem "suttogással". És ez a macskákra minden állatnál jobban érvényes.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat