Ugrás a tartalomra
A magamfajtának nehéz őszintén hinni abban, hogy az a kollégám, aki kétszáz hivatkozást képes kimutatni publikációira vonatkozóan, éppen kétszer akkora hatást gyakorolt szakterülete fejlődésére, mint az, aki csupán százat, s még kevésbé hihetek abban, hogy a hivatkozások számában tapasztalható különbségből bármiféle következtetés vonható le munkáik színvonalára vonatkozóan. A hivatkozások számából - kiváltképp azok valamely hosszabb időtartamon belüli változásaiból - legfeljebb a publikációkat befogadó tudományos közeg mindenkori állapotára lehet megalapozott következtetéseket levonni.
Kapcsolódó idézetek
-
Aki valahogy megszerezte a PhD-ját, az hozzászokott a napi 10-14 órás munkanapokhoz és a 7 napos munkahéthez. Örömmel dolgozunk! A munkánknak viszont egyetlen aspektusát, s annak is egy fura számszerûsített értékét veszik figyelembe. Csak a cikkek száma, impakt faktora, a rájuk kapott hivatkozás számít. Senkit nem érdekel, hogy jó tudományt végzünk vagy sem. Számokat kell produkálnunk, amelyek számként mennek egyre feljebb, míg végül valamelyik minisztériumban landol egy nagy szám, ami nem mond semmit, de remélhetőleg több, mint tavaly és akkor minden rendben van. A számok túlmisztifikálását kell abbahagyni. Egyértelmû, hogy amint egy szám alapján mérnek, onnantól arra kell optimalizálni, hogy az a szám nagy legyen. És onnantól nem az számít, hogy pontos tudományt végezzünk, hanem, hogy nagy szám jöjjön ki a végén.
-
Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása: hogyan tudta kollégáit meggyőzni, hogy amivel ő foglalkozik, fontos, s tegyék ezt a többiek is; hogyan szemlélte a világot; milyen távoli dolgok kapcsolatára világított rá; hogyan tehetjük hasznossá a szakmát a társadalom számára, s hogyan kötött össze embereket, akik nem is ismerték egymást.
-
A tudomány nem az, amit gondolnak róla. Még a rangos szaklapokban megjelent munkák jelentős része is "junk", hibásan tervezett vizsgálatokból levont téves következtetések halmaza. Csak a kritikus szakértő képes eligazodni ezek közt, ezért a nagyközönségnek és a sajtónak nagyon óvatosnak, kritikusnak kellene lennie.
-
A tudósok nem támaszkodhatnak egyedi tanulmányokra, még ha azok a saját nézeteiket igazolják is. A témával foglalkozó valamennyi tanulmányt figyelembe kell venniük, és meg kell vizsgálniuk azok eredményeit.
David B. Agus
-
A tudományos nézetek korántsem csak felfedezések vagy érvek révén változnak. Legalább olyan fontos szerephez jutnak itt azok a szociális hálók, amelyekben a kutatók dolgoznak. Ezek a hálók határozzák meg, kinek hisznek és kinek nem, mely adatok számítanak megbízhatóknak, és mely emléletek valószínûsíthetők.
David Van Reybrouck
-
Nem biztos, hogy a nagy alkotások csakis akkor születhetnek, ha valaki teljes elhivatottsággal csinál valamit, és nagy álmai vannak. Napjainkban még egy-egy korszakalkotó tudományos eredmény is többnyire több száz vagy akár több ezer ember csapatmunkájának eredményeként jön létre. Könnyen szétveri a csapatot az, ha minden tagja túlzottan elhivatott és túlzottan nagy álmokat kerget. Néhány nagy álmokat kergető ember hasznos lehet, de a sikerek mögött ma már szinte mindig sok száz olyan biztos tudású, a felmerülő problémákat és feladatokat szakszerûen megoldani képes profi is áll.
Mérő László
-
A tudós gondolkodása egészen más pályán mozog, mások a célok. Minket az érdekel, hogy melyek a bizonyítható tények. Kutatást végzünk, az eredményeket publikáljuk, örülünk a sikernek, építünk a már megszerzett tudásra, tervezünk, pályázunk. Ez az életünk. (...) Ám a kutatóknak a közpolitika porondján megfelelni nem egyszerû. Ez most sok országban kiderült.
Kemenesi Gábor
-
Alig van olyan modern tudományos eredmény, amely teljesen életrevalóan egyetlen ember elméjéből pattant volna ki. A sikerhez kollektív munkára, százféle ötletre és ezerféle technikai ismeretre van szükség mind az elgondolással, mind az elmélettel kapcsolatban.
Teller Ede
-
Két típusú tudós van: van, aki gyakran megfigyel, anélkül, hogy tapasztalatait leírná; van, aki ír megfigyelés és tapasztalat nélkül. Nem szabad az egyiket túlságosan kiemelni, viszont a másik értékét sem lehet csökkenteni. Egy harmadik típus sokkal rosszabb, aki rosszul figyel meg.
Albrecht von Haller
-
Amennyiben a tudós bizonyos abban, hogy az ő kutatásának megvan a helye az emberiség tudásának összképében, és tudja, hogy hozzájárulása milyen szerepet játszik az össztudás nagy mozaikjában, akkor sok esetben képes, sőt köteles azt úgy ismertetni, hogy ne csak szaktársai értsék. Úgy tûnik, sok tudósnak nehezére esik e kötelesség teljesítése.
Konrad Lorenz