Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Aki valahogy megszerezte a PhD-ját, az hozzászokott a napi 10-14 órás munkanapokhoz és a 7 napos munkahéthez. Örömmel dolgozunk! A munkánknak viszont egyetlen aspektusát, s annak is egy fura számszerûsített értékét veszik figyelembe. Csak a cikkek száma, impakt faktora, a rájuk kapott hivatkozás számít. Senkit nem érdekel, hogy jó tudományt végzünk vagy sem. Számokat kell produkálnunk, amelyek számként mennek egyre feljebb, míg végül valamelyik minisztériumban landol egy nagy szám, ami nem mond semmit, de remélhetőleg több, mint tavaly és akkor minden rendben van. A számok túlmisztifikálását kell abbahagyni. Egyértelmû, hogy amint egy szám alapján mérnek, onnantól arra kell optimalizálni, hogy az a szám nagy legyen. És onnantól nem az számít, hogy pontos tudományt végezzünk, hanem, hogy nagy szám jöjjön ki a végén.

💍 Feleség 🔭 Csillagászat
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Bárcsak kiküszöbölhető lenne a tudomány tiszta, objektív világában a saját ötleteinkbe való beleszeretés! Végül is szívesen hisszük azt, hogy a tudósok leginkább a bizonyítékokkal és az adatokkal törődnek, és épp ezért együtt, büszkeség és előítélet nélkül munkálkodnak a közös célért, az egyre nagyobb tudásért. Nagyon szépen hangzik, ám az a helyzet, hogy a tudományos munkát is emberi lények végzik. És mint ilyenek, a tudósokat is ugyanaz az óránkénti 20 wattal mûködő számítógép (az agy) és ugyanazok a torzítások (mint például a saját alkotásaink preferálása) korlátozzák, mint bárki mást. Dan Ariely
  2. A magamfajtának nehéz őszintén hinni abban, hogy az a kollégám, aki kétszáz hivatkozást képes kimutatni publikációira vonatkozóan, éppen kétszer akkora hatást gyakorolt szakterülete fejlődésére, mint az, aki csupán százat, s még kevésbé hihetek abban, hogy a hivatkozások számában tapasztalható különbségből bármiféle következtetés vonható le munkáik színvonalára vonatkozóan. A hivatkozások számából - kiváltképp azok valamely hosszabb időtartamon belüli változásaiból - legfeljebb a publikációkat befogadó tudományos közeg mindenkori állapotára lehet megalapozott következtetéseket levonni.
  3. A tudós gondolkodása egészen más pályán mozog, mások a célok. Minket az érdekel, hogy melyek a bizonyítható tények. Kutatást végzünk, az eredményeket publikáljuk, örülünk a sikernek, építünk a már megszerzett tudásra, tervezünk, pályázunk. Ez az életünk. (...) Ám a kutatóknak a közpolitika porondján megfelelni nem egyszerû. Ez most sok országban kiderült. Kemenesi Gábor
  4. Az emberek összekeverik a tudományt és a tudósokat. A tudomány nagyszerû, de az egyéni tudósok veszélyesek. Õk is csak emberek. Ugyanolyan előítéletek jellemzik őket, mint bárki mást. Sőt, talán még inkább, hiszen a tudósok többségét kemény fából faragták, máskülönben nem lenne meg bennük az a türelem és kitartás, hogy megküzdjenek az olyan embert próbáló feladatokkal, mint a napi tizennyolc órás küzdelem a doktori értekezésük tökéletesítéséért. Nassim Nicholas Taleb
  5. Rövid, intenzív koncentráció az íróasztalnál, majd séta, videócset egy baráttal, aki valamilyen projektet javasol, néhány mém a közösségi oldalakon, gyors bevásárlás a ház mögötti biopiacon. A nappalok hosszúak - a ledolgozott órák száma összességében valószínûleg magasabb, mint egy alkalmazott esetében. De az alkalmazotti léttel ellentétben itt nem számolja az órákat az ember, mert ebben az életben a munka fontos szerepet játszik, nem elnyomás vagy zsarolás. Ellenkezőleg: a munka a fejlődés forrása, kreatív impulzusforrás, az élvezet dallamának alapritmusa. Vincenzo Latronico
  6. Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása: hogyan tudta kollégáit meggyőzni, hogy amivel ő foglalkozik, fontos, s tegyék ezt a többiek is; hogyan szemlélte a világot; milyen távoli dolgok kapcsolatára világított rá; hogyan tehetjük hasznossá a szakmát a társadalom számára, s hogyan kötött össze embereket, akik nem is ismerték egymást.
  7. A tudomány, mint életforma vagy karrier, nem való mindenkinek, hanem csak keveseknek. Ez azt jelenti, hogy csökkenteni kell a kutatásban dolgozók számát: a mennyiséget minőséggel kellene helyettesíteni. Szabó Csaba
  8. A tudósnak és az újságírónak más a feladata. Az újságírónak híreket kell közölnie. A tudósnak viszont meg kell próbálnia, legjobb tudása szerint, analizálni a valóságot. A valóság bonyolult, az analízis fáradságos. A legfontosabb fejleményeket ritkán lehet hírként közölni. Amíg hírnek számítanak, gyakran nagyon ingatag lábakon állnak. Mire nagyobb bizonyossággal vállalhatók, a hírértékük már elenyészett. A tudás növekedése organikus folyamat, türelmes építkezés, lépésről lépésre, évről évre, kutatótól kutatóig halad előre. A nagy és fontos "hírek" jelentőségét néha csak évekkel később értjük meg. Egyes esetekben évtizedek is eltelhetnek, mielőtt egy információ tudássá változik. Georg Klein
  9. Egy idő után jelentőségüket veszítik a számok. Clive Cussler
  10. Ami értékes, azt mindig megdicsérem, tudom, mennyit jelentett nekem is a bátorítás. Hiszek a pozitív ösztönzésben. Ahol az ember megteheti, ott ne fukarkodjon a dicsérettel, a jó szóval. A tudományos munkáért a felismerés örömén, a szakma elismerő értékítéletén kívül nem sok egyéb jár. Győry Kálmán
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat