A mai emberek abban hisznek, hogy az élet szakadatlan hejehuja. Rettegünk a konfliktustól, a lelki-fizikai fájdalomtól, a kudarctól, a hullámvölgytől. A tökéletlen külsőtől, az öregedéstől, a haláltól. Mintha az egész életünknek zavartalan állóvízben röfögésnek kéne lennie, hasvakarással.

Kapcsolódó idézetek

1. A modern szenvedés azért jár annyi fájdalommal, mert felkészületlenül ér minket; szentül hisszük, hogy a szenvedés szükségtelen, hogy képtelenek vagyunk kiállni bármiféle kellemetlenséget, és körömszakadtig küzdünk, hogy kiirtsunk az életünkből mindent, ami tökéletlen. Azt várjuk, hogy az élet más legyen, mint ami, ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, majd mélységes csalódottságot érzünk meghiúsuló várakozásaink láttán.
2. Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés. Marcus Aurelius
3. Félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól (...), hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt. Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma. Paulo Coelho
4. Félek én is, sok mindentől. És a rettegés nagy zavart támaszt az ember fejében. Félek a gyávaságtól, az ember az életével fizethet érte... és többnyire másvalakinek az életével. Félek az elvesztegetett időtől, hisz oly rövid az élet.
5. Manapság az emberek rühellik a tökéletlenséget. Na persze, nem a szellemit. Mellesleg szerintem nem az eszményi szépség elérése az élet értelme, hanem valami merőben más. Vavyan Fable
6. Az élet nem biztonságos hely, ahol bizakodva berendezkedhet az ember. (...) Az emberek vékony jégen mozognak álmaikkal, kívánságaikkal, vágyaikkal. A legszebb, legcsodálatosabb, legnagyszerûbb pillanatot is követheti - hirtelen és minden előzetes figyelmeztetés nélkül - egy végzetes összeomlás.
7. Én nem hiszek a jelenben... Ebben a rohanásban értelmét vesztette a jelen fogalma. (...) Itt csakis jövő van, amitől rettegünk. Mire lecsap ránk, már a következő pillanat gondolatától borzongunk. Talán ennek a félelemnek a vibrálása, maga a lüktető tudat, hogy élünk, az a jelen. Gerlóczy Márton
8. Gyakran képzelem azt, hogy az emberek mind az életemre törnek. Emiatt a mindennapjaimat sikerül egyfajta túlélésért vívott harcként megélnem. Nincs olyan ember, aki kijelenthetné, hogy létezik olyan hely vagy időpillanat, amelyben semmilyen veszély nem leselkedik rá. Csakhogy az emberek hajlamosak erről megfeledkezni. A legtöbben automatikusan azt feltételezik, hogy a következő napon is még életben lesznek. De én nem bírok így élni. Kanehara Hitomi
9. Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is. Leslie L. Lawrence
10. A születésünk pillanatától kezdve ketyeg az óra. Eljutunk az élet különböző szakaszaiba - először gyerekek vagyunk, azután felnőttek leszünk, munkába állunk, családot alapítunk, aztán egyesek megöregszenek, mások nem -, és egész idő alatt ketyeg az óra. Az ember néha megijed valamitől, történik vele valami, ami az órára emlékezteti. Talán rákos lesz, vagy meghal az egyik barátja. (...) Ilyenkor eszünkbe jut, hogy halandók vagyunk, és bármelyik pillanatban kiránthatják a lábunk alól a szőnyeget. Szerintem az emberek többsége nem fogja fel, milyen törékeny az élet. J. D. Barker