A másik emberről iszonyúan keveset tudunk, és nem is akarunk sokat tudni. A mûködőképességünket veszélyeztetné, ha minden embertársunkról, akivel valamilyen kontaktusunk van, túl sokat akarnánk tudni. Nem kezelhetünk mindig mindent olyan súllyal, mintha az életünk múlna rajta. A másik ember iránti közönyünk az életképességünk egyik záloga.

Kapcsolódó idézetek

1. Képtelenség mások magányába belépni. Ha csak egy kicsit is megismerhetünk egy másik emberi lényt, az kizárólag oly mértékben lehetséges, amennyire ő engedi magát megismerni. Paul Auster
2. Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és szorongatónak érezzük a mindennapi életünket. Jónás Tamás
3. Egy kapcsolatot éppen a kihívások hiánya, a megszokás tud megölni. Meg kell őriznünk azt a képességünket, hogy meglepjük a másikat. Paulo Coelho
4. Bátorság kell ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk egy másik emberrel. Azért pedig meg kell küzdenünk, hogy az a kapcsolat tartós maradjon, mert ha meg akarjuk magunknak spórolni a munkát, ha ellustulunk, el is veszíthetjük azt, aki fontos nekünk.
5. Közömbösség. Oly sok mindent jelenthet; túl keveset tenni, elfordítani a tekintetünket, a tagadás állapotában maradni. Más helyzetben pedig éppenséggel azt jelenti, hogy túl sok mindent csinálunk, és istenszerû felelősséget akarunk vállalni mások élete felett.
6. Azon múlik az életünk, hogy tudunk-e egymással olyan közelségbe kerülni, hogy megmelengessük, de közben mégse bántsuk a másikat. Egymás nélkül nem tudunk meglenni - ha nem kapunk elég simogatást, érintést, ha nem tudjuk megölelni egymást, ha nem tudunk együtt sírni, örülni, nevetni, az immunrendszer nagyon rosszul kezd mûködni, s előbb-utóbb összeomlik. Bagdy Emőke
7. Ha nem egyértelmû, hogy jobb-e egy titkot megőrizni vagy felfedni, ne csak arra az információra fókuszáljunk, amit visszatartunk mások elől. Gondoljunk arra is, hogy ezzel mit segítünk elő, legyen az például egy szerettünk érzelmi egészsége, a csoportunk belső harmóniája vagy bármi más. Ha valaki másnak az érdekeit szívünkön viselve őrizzük meg a titkot még akkor is, ha dilemmát okoz nekünk, tudatosítsuk magunkban, hogy egy másik ember érdekeit helyeztük a sajátjaink elé. Ebben semmi hiteltelenség nincs. Michael Slepian
8. Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér, és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla. Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele, mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki, ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk. Elmúlhat így az egész élet is. Vavyan Fable
9. Emberi vonásunk, hogy társas kapcsolatokra van szükségünk. Megtehetjük, hogy úgy teszünk, mintha ezek nélkül is lehetne élni, de olykor nagy árat kell fizetni ezért. A biztonságot adó magány egyben szorongással is fenyeget, ami a külvilágot még veszélyesebbnek, az embereket ijesztőbbnek mutatja. Tari Annamária
10. Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk. Eleanor Roosevelt