A mesterséges intelligencia jövője szorosan összefügg az emberiség jövőjével. És miközben ma még homályos, hogy a jövő utópia-e vagy katasztrófa, rajtunk - az akarattal rendelkező félen - áll, hogy az Ml-t a fényesebb kimenetel felé vezessük. Nyílt, intelligens diskurzus mellett az Ml nem fog lecserélni minket. Ehelyett a mi javunkra formálja át az emberiséget.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahelyett, hogy átvenné a szerepeinket, a mesterséges intelligencia lehetővé teheti, hogy megszabaduljunk a gépies szellemi feladatoktól, nagyjából úgy, ahogy ma emlékeket és feljegyzéseket "szervezünk ki" az okostelefonunkhoz. Inkább egy "Ml + ember" jövőre kell törekednünk, ahol a dolgozók és a technológia hatékonyabban egészítik ki egymást, mintsem arra készülnünk, hogy az Ml kiváltja az embert.
2. A mesterséges intelligenciában (...) az intelligencia természetéből fakadóan nem tudjuk megismerni, hogy mi lesz, ha van egy nálunk fejlettebb intelligencia. Mert az a szó beletörődős értelmében beláthatatlan. Ez a dolog természetéből származó beláthatatlanság hihetetlenül fontos lesz a jövőnk tervezése szempontjából. Mert azt üzeni, hogy képesnek kell lennünk alázattal viselni a saját intelligenciánk által támasztott korlátokat, és érdemes arra készülnünk, hogy mi módon tudunk olyan intelligenciákkal élni, amelyek nálunk fejlettebbek. Szertics Gergely
3. A mesterséges intelligenciát használó társadalom egyre inkább függ a találmányától, miközben a gépeket továbbra is egy szûk elit irányítja, és a gépek döntéseit a társadalom csupán azért fogadja el, mert azok elvileg magasabb életszínvonalat tesznek lehetővé. Az emberiség olyan állapot felé sodródik, amelyben könnyen azon kaphatja magát, hogy már nem is képes kikapcsolni ezeket a gépeket, ez ugyanis gyakorlatilag az öngyilkossággal érne fel. A fizikai szükségletek kielégíthetők, a gyerekek "pszichológiailag higiénikus" körülmények között nevelkedhetnek, és mindenkinek megvan a maga dolga, ámde azon az áron, hogy maguk az emberek nem lesznek egyebek, mint a gépek háziállatai.
4. A technológia nem önmagában jó vagy rossz. Az emberek tûzik ki a célt, és egy algoritmusnak önmagában nincs akarata, hacsak valaki kifejezetten nem úgy programozza. Még ha a jövőben az ember ki is szervezi a gépi tanulás programozását a mesterséges intelligencia-rendszerekhez, akkor is mi maradunk azok, akik meghatározzák az Ml végcélját: hogy szolgálja, gyarapítsa az emberiséget. Egy Ml, amit arra programoztak, hogy vacsorát főzzön, talán képes lesz különböző konyhák sokféle fogását elkészíteni. De nem fog hirtelen úgy "dönteni", hogy megöli a tulajdonosát, vagy felgyújtja a házat. Az algoritmusok a tanításukra használt adatokból tanulnak, és hacsak valami betegesen gonosz emberi programozó úgy nem dönt, hogy a gyilkosságot és a gyújtogatást választja, akkor ezek soha nem lesznek az Ml repertoárjának részei.
5. A mesterséges intelligencia és a biotechnológia hatalmat ad az emberiségnek arra, hogy átformálja és áttervezze az életet. Valakinek rövidesen el kell majd döntenie, hogyan használjuk ezt a hatalmat - mégpedig egy, implicit vagy explicit módon az élet értelméről szóló történet alapján. A filozófusok türelmes emberek, a mérnökök azonban már kevésbé, a befektetők pedig még annyira sem. Ha nem tudjuk, mihez kezdjünk az élet áttervezésének képességével, a piaci erők nem fognak ezer évet várni arra, hogy valaki előálljon valamilyen válasszal. Yuval Noah Harari
6. Fontos kérdés a mesterséges intelligenciával kapcsolatban: arra tervezzük, hogy okosabbá tegye az embereket, vagy arra, hogy irányítsa őket? A válasz attól függ, melyik országról beszélünk. Yuval Noah Harari
7. A technológiai forradalom mindig is foglalkozástípusokat szüntetett meg, és a mesterséges intelligencia - azáltal, hogy az automatizációt automatizálja - kétségtelenül maga is rá fogja nyomni bélyegét az emberiség jövőjére.
8. Ha hagyjuk, hogy a mesterséges intelligencia etikai normák és a társadalom bevonása nélkül fejlődjön, akkor félő, hogy a társadalmat egy igazságtalanabb világ felé tereljük. Ha úgy kezeljük az Ml-rendszereket, hogy azok kiváltanak minket, és nem úgy, hogy magasabb szintre emelik a munkánkat és az életünket, akkor egzisztenciális válságba kerülhetünk.
9. Eljöhet az a kor, hogy ha fölmerül egy technikai vagy mûszaki probléma, egy biológiai vagy orvostudományi kérdés, akkor odakuporodunk a mesterséges intelligencia lábához, föltesszük neki a kérdést, és ő megmondja. Nem fogjuk tudni, hogy hogy mondta meg, de az lesz a zavarba ejtő tapasztalatunk, hogy mindig igaza van. Ez egy nagyon érdekes világ lesz.
10. Nem az a fontos, hogy hol tart a mesterséges intelligencia. Az a fontos, hogy milyen sebességgel fejlődik. Az ebből fakadó következtetésekkel kell kalkulálnunk, nem az alapján, hogy miképpen fogunk alkalmazkodni ahhoz, ami már most van. Szertics Gergely