A mi korunk (...) nem tettre kész kor. Hogy az emberek próbálgathassák élményre való képességüket, ahhoz mindenekelőtt élniök kell, a tett pedig életveszélyes.

Kapcsolódó idézetek

1. Kockázatos dolog megpróbálni. De az embernek vállalnia kell a kockázatot. A tapasztalat sok mindenre megtanítana. Csak az a baj, hogy a mások tapasztalata nem elég hozzá. Agatha Christie
2. Az egész világ bizonytalan, és bármit teszünk, nap mint nap olyan kockázatokat vállalunk, amelyeket mások elfogadhatatlannak tartanának. (...) A bátorság ebben az értelemben se nem érzelem, se nem erény. Hanem cselekvés. Nem azt ígéri, hogy így vagy úgy fogjuk megélni a világot, hanem hogy közelebb kerülünk hozzá. Roland Paulsen
3. A húszas éveink a kísérletezés ideje; hogy jól érezzük magunkat, és kiélvezzünk mindent, amit az élet kínál - legalábbis ezt szokták mondani. Pedig nagyon sok ember számára ez a súlyos bizonytalanság, a kételyek és a változások korszaka, az aggodalmak és a félelmek évtizede.
4. Nem az a kérdés, hogy "Képesek-e gondolkodni?", nem is az, hogy "Képesek-e beszélni?". Sokkal inkább az: "Képesek-e szenvedni?" Jeremy Bentham
5. Nem érzem jól magam, ha valamire nemet mondok, de tudom, hogy nem szabad mindent elvállalni. (...) Néha nehéz, de sokszor jobb várni a megfelelő lehetőségre, mint beleugrani dolgokba. Dobó Kata
6. A legtöbben nem tudnak hallgatni; késztetést érzünk, hogy értékeljünk, mert hallgatni túl veszélyes. Elsősorban bátorságra van szükség hozzá, aminek nem mindig vagyunk a birtokában. Carl Rogers
7. Az élet rövid, (...) az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, a döntés nehéz. Hippokratész
8. Az élet rövid, (...) az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, a döntés nehéz. Hippokratész
9. A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival. Paulo Coelho
10. Ha felfedezzük, kik vagyunk valójában, kénytelenek vagyunk elfogadni azt is, hogy sokkal tovább mehetünk a megszokottnál. És ez megrémiszt. Jobb, ha nem kockáztatunk túl sokat, hiszen mindig hivatkozhatunk arra, hogy "azért nem tettem meg, amit kellett volna, mert nem hagyták". Ez így kényelmesebb. Biztonságosabb. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy lemondunk a saját életünkről. Paulo Coelho