A modern ember nem csak nyughatatlanul rohanó, de eltompult, unott lény is, akit semmi nem dob fel, semmi nem ragad meg legbelül igazán.

Kapcsolódó idézetek

1. A mai ember élete nem kedvez az elmélyülésnek. Hiányzik belőle a nyugalom, a kontempláció, a modern élet a nyughatatlanság és a rohanás terepe - cél és megfontolás nélküli versengés. Aki egy pillanatra megáll, azt a következő pillanatban leelőzik.
2. A modern ember elpuhul; képtelen nagy fájdalomra, képtelen nagy örömre; ahelyett, hogy boldogságát ereje gyakorlásában keresné: a renyhék és méltatlanok jólétére áhítozik, kényelem és nemtelen pompa az álma, gonoszsága korcs formákat ölt; azzal, hogy gyilkolni nem mer - nem lett jobbá. Oláh Gábor
3. A modern ember nem szeret, hanem menekvést keres a szerelemben: nem remél, hanem menekvést keres a reményben: nem hisz, hanem dogmákba menekül. Nicolás Gómez Dávila
4. A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Müller Péter
5. A modern ember valóban elveszítette önbizalmát. Magabiztos fellépése mögött szellemi nyugtalanság rejlik. Technikai készségei és anyagi hatalma ellenére szellemileg egyre inkább elsatnyul, mert nem használja fel gondolkodási képességét. Albert Schweitzer
6. A modern ember csak azt az időt tudja megtakarítani, amit idő hiányában már nem tud munkavégzésre fordítani. Csontos Márta
7. Az ember fut, fárad, hiában; ha mai szerencséjét holnap elveszti: újra remél és csalódik. A jelen mindig rossz, tehát jövőtől vár; de az is csak olyan, mikor jelenné lesz, s a koporsó szélén veszi észre aztán, hogy megcsalta magát. Kuthy Lajos
8. A jelennel törődni túl sok türelmet igényel, túl sok bizonytalansággal meg vesződséggel jár, és kevés eredményt ígér. Az ember a jelenben mindig meghasonul, összezavarodik, hibriddé lesz. A jelen embere csupán töredékesen él, képtelen összeszedni magát, nincsenek nagy történelmi feladatai, képtelen egyértelmûen állást foglalni, a múltra vagy a jövőre támaszkodni. Az ilyen ember sokkal inkább menekült: a történelem birodalmából jött emigráns, aki a saját jelenébe kér menedékjogot. Boris Groys
9. Csak önmagával nem tud mit kezdeni az ember, és önmagát nem tudja meghódítani. Pedig amit keres, nem kívül van, hanem belül. Fekete István
10. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell