A modern kor elvette a kreativitás lehetőségét. A televízió elé ültette emberét, jobb esetben számítógépes játékok virtuális világába küldi kalandozni. Ez azonban csak a program elkészítője számára alkotás, mindenki más szolga módon halad egy más által kijelölt úton.

Kapcsolódó idézetek

1. A komputerek és az okostelefonok minden érzelmet kiölnek. Maguk már egy gépiesített nemzedékké fejlődnek, amelynek nincs más szórakozása, csak a számítógép mögé bújt arctalan rosszindulat vagy a magamutogatás. Ha meg ezekbe belefáradnak egyszer, akkor ahelyett, hogy élményeket szereznének, beérik mások életével, történeteivel, és hogy ne unatkozzanak, folyton becsapják egymást.
2. Gyerekkoromban már meg voltak számlálva a korszak napjai, amikor az amerikai gyermekek életét még nem uralta a televízió és a videojátékok. Tekervényes történeteinkkel mi magunk teremtettük meg a saját világunkat, azokat a technikákat gyakorolva, amelyekkel a felnőttek is alakítani tudják életüket és kollektív valóságukat; képzeletbeli világokat formáltunk, azokról szóló történeteket meséltünk, bennük szerepeket teremtettünk és játszottunk el. Ma ezeket a képzeletbeli világokat készen kapjuk a televízió-stúdiókból és a szoftvergyárakból, és a gyerekek távoli idegenek alkotta, olcsó, rikító és gyakran erőszakos világokban kóborolnak. Ezek előre legyártott képeket adnak, így az a képesség, hogy saját képeket alkossanak (ezt a képességet hívjuk képzelőerőnek) elsorvad. A gyerek nem tud elképzelni egy új világot, és úgy nő fel, hogy hozzászokik ahhoz, hogy elfogadjon bármilyen valóságot, amit elétesznek. Charles Eisenstein
3. Az embereknek eltolódott a realitásérzékük. Nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a híreket, a popsztárokat. Megváltozik a valódi értékek megítélésének képessége, erősnek képzelik magukat. De valójában ők lélekben már halottak. Jim Morrison
4. Sokkal nagyobb arányban használjuk a médiát passzív szórakozásra, mintsem tanulásra vagy tájékozódásra. Hasznos az informatikai forradalom, de a számítógép még a tévénél is jobban leültet és feledteti tevékeny élményvágyunkat. A ma gyermekei már úgy is felnőhetnek, hogy nem észlelik, mennyire alapvető szükségletük a mozgás. Erőss Zsolt
5. Televízió! Egy irányú társalgás közted és a világ között, ahol a világ beszél! Akárcsak Isten, végül az ember is létre tud hozni egy embert a saját képmására, aztán hátraugrik és néz mindenféle szarkavarást.
6. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
7. Aki a képernyő előtt tölti a napját videojátékkal (...), az voltaképp megszûnik emberi lénynek lenni: nem alkot, nem olvas, nem mozog, nem beszélget, stb. Ennyi erővel egy robot is ülhetne a képernyők előtt. Philip Zimbardo
8. A televízió, az internet, sőt a legtöbb technikai vívmány azért jött létre, hogy a mi életünk jobb legyen. Addig a pillanatig, amíg mi használjuk ezt a technikai vívmányt, semmi baj nincsen. Csakhogy lusták, bunkók, egyre primitívebbek és egyre inkább manipulálhatók vagyunk. Nagyon félünk attól, hogy felelősséget vállaljunk bármiért. A technikai vívmányok túlnőnek rajtunk, ők kezdenek használni minket. Az, hogy az internet rányomja a bélyegét az életünkre, az nem csak az internet hibája. Az a te és az én felelősségem is. Mi döntjük el, hogyan használjuk. Alföldi Róbert
9. A tévé a legfőbb, az emberek begubóznak a csatornákba, és már nem a szomszédtól vagy a kocsmában vagy akárhol, személyesen szedik fel a híreket. Olyan ez, mint a tónál a horgászok. Régen a horgászok fogták a botot. Ma már senki se fogja: le van támasztva állványra, be van dugva tartóba. A világ a teljes elkényelmesedés felé halad.
10. A modern élet elhasználja az embert; minél mûveltebb az emberiség, annál filigránabb; minél élesebb az esze, annál vaksibb a szeme; minél több gépet dolgoztat, annál több a kéztelen ember; minél több vonat szaladgál, annál több lábatlan ember biceg; minél többet élvez, annál kevesebbet él; minél nagyobb a mûvészete, annál többen szorulnak ki a természet áldásaiból ; vakok, bénák, siketnémák, kéztelen, lábtalan embertőkék éktelenítik el a kultúra emporiumának látóhatárát. Prohászka Ottokár