Ugrás a tartalomra
A múltat lezárt kerek történetnek véljük, kőbe vésett, felejthetetlen emlékek tárházának. Milyen makacsul kapaszkodunk e bizonyosságba!
Kapcsolódó idézetek
-
A múltat hajlamosak vagyunk valami kőbe vésett dolognak látni, de engem egyrészt mindig nagyon érdekelt, hogy mi van, ha valami mégsem úgy volt, ahogy jelenleg hisszük, illetve mit hittek, hogyan gondolkodtak a korábbi emberek. És persze, mik azok az örök érvényû dolgok, amik mindenütt jelen vannak, akár más korba, más helyre, egyenesen, ha más világba teszek egy történetet.
-
A múlton merengve mindig a szép dolgok jutnak az eszünkbe. Hinni akarjuk, hogy akkor minden olyan volt.
Margaret Eleanor Atwood
-
Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk.
Richard Russo
-
Minden napunk egy befejezett lap, minden évünk egy befejezett kötet. A múlt sokszor annyira lezárul, hogy még kapcsolódása, vonatkozása sincs a jelenhez.
Ninon de Lenclos
-
A múlt pusztán hatalmas súly, ami hátráltat. Ormótlan sziklaként épül be a belső világunkba.
Lauren Oliver
-
Abszolút nem osztom azt a véleményt, miszerint ami egyszer lezárult, azt örökké le kell zárni, a múltat a hátunk mögött kell hagyni. A múltunk a jelenünk része. Ott van a gondolkodásunkban, az érzelmeinkben, húzzuk magunk után, és sok mindent felhasználhatunk belőle a későbbiek során.
-
Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.
-
A múlt nem egyéb, mint az emlékeink kompozíciója, és természetesen mindig a kellemes emlékeinkhez ragaszkodunk. A negatívakat kiszûrjük.
-
Mire jó folyton csak a múltba zárkózni?! Miért kell ilyen görcsösen az elmúlt dolgokba kapaszkodni?!
Agatha Christie
-
A múlt kőbe vésett. A jelen megbánást és gyászt tartogat. Csak az eljövendő napok ígéretében találhatunk vigaszt.