A múlt pusztán hatalmas súly, ami hátráltat. Ormótlan sziklaként épül be a belső világunkba.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
2. A múlttal nincs mit tenni, cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta. Matt Haig
3. A múlt csak kísértet; anyagtalan, lényegtelen, hatástalan. Súlya, jelentősége csak a jövőnek van. Tara Westover
4. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
5. A múlt kőbe vésett. A jelen megbánást és gyászt tartogat. Csak az eljövendő napok ígéretében találhatunk vigaszt.
6. A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat. Leslie L. Lawrence
7. Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember. Stephen King
8. A múlt bizonytalan. Olyan, mint egy film a régi időkből. Még csak azt sem veheted biztosra, hogy amire emlékszel, az tényleg megtörtént veled.
9. A jelenünk mindig nehéz és gondokkal terhes. Aztán, ahogy öregszünk, mégis rá kell jönnünk, hogy egyetlen kárpótlás a jövőnkért a múltunk. Száraz Miklós György
10. A múlt olyan horgony, mely lefelé húz bennünket. Míg el nem engedjük, nem válhatunk olyanná, mit vágyunk súg.