A múlttal érintkezve, ha emlékezünk valamire, vagy valakire, a jelen múlttá válik: egy zárt szoba, ahonnan kimenni nem lehet, noha mindig az ajtóban állunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elmúlt napok sosem térnek vissza, és nem lehet meg nem történtté tenni őket. A pillanatok, amiket most élünk át, holnapra emlékekké válnak, vagyis a múlt bizonyíték arra, hogy éltünk.
2. Amikor a múltad ennyire jelen van, hogyan lehetne jövőd? Nem lehet. A jelenedben ragadsz. A múltaddal.
3. Bármi legyen is a jövő, el kell engednünk a múltat ahhoz, hogy eljuthassunk odáig. A múlt halott. Elmúlt. Sosem tér vissza, és nem lehet megváltoztatni.
4. Egy ember a múlt, jelen és jövő összessége. De ha már nem vár az, ami eddig várt, amikor a jelen egy üresség: mi marad akkor? Az emlékezet és a történelem. Mattias Edvardsson
5. A lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. (...) A félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni. Mörk Leonóra
6. A múltat magunk mögött hagytuk. Nem változtathatjuk meg, bármennyire szeretnénk is. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak a jelent ismerhetjük, ezt a percet.
7. - Mi köze a múltnak a jelenhez? - Az ember azt hinné, semmi. De mindig marad hátra valami, ami nem feltétlenül kellemes. Agatha Christie
8. A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember elkezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre kíváncsi lesz, mi van mögötte.
9. A múlt (...) mindig velünk van, amik vagyunk és amink van, az a múltból származik. Teremtményei vagyunk, és benne elmerülve élünk. Ha nem úgy értelmezzük és nem úgy érezzük a múltat, mint bennünk élő valamit, akkor nem értjük a jelent. A múlt összekapcsolása a jelennel, kiterjesztése a jövőre, az elszakadás tőle, ahol ez az összekapcsolás lehetetlen, és a gondolkodás és cselekvés lüktető, vibráló anyagának megteremtése mindebből - ez az élet. Dzsaváharlál Néhrú
10. Nem a múlt változik, hanem a te hozzá fûződő viszonyod. De attól, hogy a múlt már befejeződött, még jelen van. Bauer Barbara