A nők nagyon nagy hibája, hogy fokozatosan oldódnak föl, és később olyan mértékben, úgy ömlesztik rá magukat arra a szerencsétlen férfira, hogy azt elfogja a menekülési ösztön. Mert azt hiszik, hogy most már jogot formálhatnak hozzá, holott akkor kellene magukat leginkább visszafogni.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb nőt meglepi, hogy a férfinak, még ha az szereti is őt, bizonyos időszakonként el kell távolodnia tőle, mielőtt megint közelebb kerülhetne hozzá. A férfiak ösztönösen érzik ezt a kényszert. Nem döntés vagy választás kérdése - egyszerûen megtörténik. John Gray
2. A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.
3. A szerelemben mindig van egy nagy adag fájdalom, és annak lehetősége, hogy valaki sérülni fog. A nők mindig azzal rontják el, hogy túlságosan hamar elkezdenek tervezni, azt hiszik, ha görcsölnek és mindenáron belekapaszkodnak a férfiakba, akkor majd mellettük marad. Elég sok férfi mocskos dolgát tudom, hogy azt mondhassam, hatalmasat tévednek. Megijednek a beléjük kapaszkodó nőktől. Félnek tőlük. Elmenekülnek. Abban a pillanatban, amikor egy nő elkezd túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúr mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!
4. Ez a baj a nőkkel. A férfiak mások, ők hozzásegítik egymást a boldoguláshoz. A nők viszont azt hiszik, hogy a másik ellehetetlenítésében rejlik az erejük.
5. Vannak nők, akik képtelenek önállóan létezni, muszáj, hogy mellettük legyen egy férfi. Még akkor is, ha minden újabb férfi kedvéért engedniük kell az álmaikból. És aki újabb és újabb engedményeket tesz, az, ugye, egyre rosszabbul jár. Vass Virág
6. Azok a nők, akik férfiakkal élnek, és abban bíznak, hogy ezek a férfiak megélhetést nyújtanak nekik, legyenek ők apák, férjek, fivérek vagy szeretők, félre vannak vezetve. Mert a férfiak meghalnak, megváltoznak, itt hagyják őket, vagy elmenni kényszerülnek. Akaratuk ellenére arra bátorítják a nőket, hogy tőlük várják a biztonságot, és amikor teljessé válik ez a függés, amikor a gyermeteg odaadás önkéntes szolgálattá lesz, megvonják a támogatást. Az a nő, aki nem tud megállni a lábán, olyan, akár a nyomorék koldus, kiszolgáltatva a közönyös szívû férfiaknak. Akik így keresnek biztonságot, soha nem találják meg.
7. A nők befogadók, ezért csodálatosak. A férfiak kiadnak magukból mindent. A sérelmeiket, a tévelygéseiket spriccelik szét a világban. Ezt örökítik át új generációkra. Ezt a borzalmat a nők fogják fel, és próbálják élhetővé szelídíteni. Benyák Zoltán
8. Ha még úgy sóvárog is egy nő, hogy oda adhassa magát, ha még oly sürgős is neki a dolog, akkor is keres valamilyen ürügyet. Márpedig nincs annál kellemesebb ürügy, mint ha megjátsszuk, hogy csak a durva erőszaknak engedtünk.
9. Különös teremtmények a nők. Beleszeretnek egy férfibe, majd megpróbálják megváltoztatni. Általában sikerrel járnak, és egész életükben sajnálják, hogy ilyen unalmas és megalkuvó emberhez mentek feleségül.
10. A nők többsége csendben tûr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek.