A nők sorsa már csak olyan, hogy az életük elején és a végén keresik önmagukat, az igazságot, ifjan még a másokét, az emberiségét, a világét, a wild life-ét, a Dél-Amerikában kávét szedő gyerekekét, korosabban meg már csak a saját, mindig elmaradt boldogságukat, és akkor már bármi áron, rutinnal, ésszel, felülemelkedve és objektíven és tárgyilagosan és radikálisan, és ebben alapvetően különböznek mindannyian, bakfisok és érett nők a Férfitól, aki sosem keres sem igazságot, sem boldogságot, mert tudja előre, hogy hasztalanság volna olyasmit keresni, ami nincs.