Ugrás a tartalomra
A nők természetüknél fogva álnokok, a cicoma, a kellemkedés és az arcfesték mögé rejtőznek. Soha nem tudhatod, valójában milyenek, a férfiak azonban a valódi énjüket mutatják a világ felé.
Kapcsolódó idézetek
-
Nők tudják, hogy igazi arcuk nem a festetlen, az elhanyagolt, hanem az, amikor "megcsinálja" magát; amikor külsejét gondosan a belsejéhez hangolja. Ez nem másoknak, hanem elsősorban önmagának szól.
Müller Péter
-
A nők befogadók, ezért csodálatosak. A férfiak kiadnak magukból mindent. A sérelmeiket, a tévelygéseiket spriccelik szét a világban. Ezt örökítik át új generációkra. Ezt a borzalmat a nők fogják fel, és próbálják élhetővé szelídíteni.
Benyák Zoltán
-
Egyesek megmutatják a szépségüket a világnak, míg mások elrejtik azt, mert ők mást akarnak mutatni.
-
Hagyományosan mindenki szeret úgy gondolni a férfinemre, mint akik mindent kibírnak, nem szoronganak, terhelhetők, és főleg bátrak. Ez a kép persze leginkább egy idealisztikus férfialaké. A valódiak félnek, fájnak, szomorkodnak, stresszelnek és kételkednek, pont, mint a nők.
Tari Annamária
-
A viccek mögött gyakran szomorúság vagy valamilyen probléma lapul meg. Az álarc alatt pedig - mindegy, mennyire vicces és szórakoztató valaki - egy igazi ember.
-
A nők természetükből adódóan titkolózóak, és jobb szeretik maguk őrizni a titkaikat.
Arthur Conan Doyle
-
Egy nő ad a külsejére, mert tudja, hogy az igazi arca nem az ápolatlan hajnali képe, hanem amikor kihozza belőle a legtöbbet. Amikor kifesti magát, kezd hasonlítani arra a "lepkére", aki benne él. (Nagy kultúrák szakrális szertartásaihoz a férfiak is kifestették magukat, hogy lássák az istenek: ilyenkor többek, mint akik. Van egy ünnepi ruhánk és egy ünnepi lelkünk is.) Így vagyunk, nemcsak magunkkal, de másokkal is.
Müller Péter
-
Az embereknek egyszerre több arcuk lehet... van, aki angyalt játszik, de valójában ördög. Van, aki barátnak tûnik, esküdözik és fogadkozik, hogy segíteni akar, míg valójában csak arra vár, hogy megfordulj és a hátadba döfhesse a kést. De a legszomorúbb, amikor egy rendes ember valamilyen álarc mögé rejtőzik, mert egyedül így tudja megvédeni, akit szeret.
-
A férfiak zöme nem mer beszélni az érzéseiről, és nem meri őket következetesen felvállalni, inkább elfojtanak, hazudoznak másoknak, miközben saját magukat is becsapják. Erősnek mutatják magukat, miközben belül kocsonyák.
Csernus Imre
-
Az ember sosem lehet biztos abban, hogy kik a barátai. Az emberek elrejtik valódi énjüket.
Alice Katherine Applegate