A nyelvek felépítése az életmód specializációját tükrözi. Minden specializáció felismerhető a szavakról, a posztulátumokról, a mondatstruktúráról.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyelvek nem abban különböznek, hogy melyiken mit lehet kifejezni, mert minden nyelven mindent ki lehet fejezni (legföljebb az egyikben rövidebben, a másikban hosszabban); hanem abban, hogy melyiken mit nem lehet kifejezni. Wilhelm von Humboldt
2. Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt.
3. Az egyes szavak az adott kultúra, történelem és helyrajz sajátosságaiból nőnek ki. Az idő és a szokások öntik őket formába, és a történeteinken, rituáléinkon és értékrendünkön keresztül hagyományozódnak tovább nemzedékről nemzedékre.
4. A változások lassan, de biztosan mûködnek minden nyelvben. A változás éppoly biztos jele egy nyelv életének, mint egy élőlény esetében az anyagcsere meg a növekedés. A klasszikus latint azért nevezzük holt nyelvnek, mert kétezer éve nem változik. Pompásan bebalzsamozott halott, de halott. A századok során ennek a kivételes vonásának megvolt a pozitív szerepe a tudomány világában, főleg a nevezéktanban: az anatómiai atlasz vagy az állat- és növényvilág rendszertana épp ezt a biztos állandóságot követelte meg. Az élő nyelvek azonban változnak, térben is, és időben is.
5. A nyelv - épület. A nyelvtanulás - építés. Az orosz nyelv minden ívében-szegletében harmonikusan kiképzett, bonyolult, masszív dóm. Lomb Kató
6. A nyelv egy mozgásban lévő, élő kultúra, olyan, mint az élesztő. A nyelv az lesz, amit éppen a legtöbben használnak. Jakupcsek Gabriella
7. Nem a kommunikáció teszi különlegessé az embert. Az életben maradásához szükséges szinten minden életforma kommunikál. Az állatok, de még a növények kommunikációja is felettébb kifinomult. Az embereket a szimbólumaik különböztetik meg tőlük - betûk és szavak, amelyeket elrendezhetünk a nyelvnek nevezett önreferenciális halmazokban. A szimbólumhasználattal le tudjuk választani a kommunikációt a közvetlen kapcsolatról, ami a környezetünkben jelen lévő dolgokhoz köti. Tudunk beszélni dolgokról, amelyek ott és akkor nincsenek jelen. Tudunk történeteket mesélni. Hagyomány, mítoszok, történelem, kultúra - ezek a tudás tárolórendszerei, és mind a szimbólumok eredményei. És a szimbólumhasználat olyasmi, amivel a fajunkon kívül nem találkozunk máshol.
8. Minden nyelvnek megvan a zeneisége, a karaktere, és ha a szavakból dal lesz, ennek valahogy tükröződnie kell a dallamban, különben megbicsaklik az egész.
9. A nyelv története egyben azoknak a kultúráknak és civilizációknak a történetét is magában foglalja, amelyből a nyelv ered. A nyelv tükrözi és megmagyarázza az őt éltető közösség kultúráját és történelmét.
10. Minden nyelv az egyszerûsödés útján halad, azaz a jelentés maximumát kívánja kifejezni minimális hangtorlódással. Ezért van az, hogy a legrövidebb szavak a legősibbek, a leginkább korrodálódottak.