Ugrás a tartalomra
Nem a kommunikáció teszi különlegessé az embert. Az életben maradásához szükséges szinten minden életforma kommunikál. Az állatok, de még a növények kommunikációja is felettébb kifinomult. Az embereket a szimbólumaik különböztetik meg tőlük - betûk és szavak, amelyeket elrendezhetünk a nyelvnek nevezett önreferenciális halmazokban. A szimbólumhasználattal le tudjuk választani a kommunikációt a közvetlen kapcsolatról, ami a környezetünkben jelen lévő dolgokhoz köti. Tudunk beszélni dolgokról, amelyek ott és akkor nincsenek jelen. Tudunk történeteket mesélni. Hagyomány, mítoszok, történelem, kultúra - ezek a tudás tárolórendszerei, és mind a szimbólumok eredményei. És a szimbólumhasználat olyasmi, amivel a fajunkon kívül nem találkozunk máshol.
Kapcsolódó idézetek
-
Van állati kommunikáció is, de az állatok csak érzelmeket tudnak kommunikálni. Az ember viszont a nyelv segítségével gondolatokat képes átadni a másiknak. Ez jelentett hihetetlen előrelépést és új utat. Az állati tapasztalat mindig egyedi. Attól okos egy állat, hogy a saját környezetében szerez tapasztalatokat. Az ember a tapasztalatokat beburkolja egy gondolati köntösbe, amit hiedelemnek nevezünk, és ez a hiedelem átadható. A társainknak nem kell ugyanazt megtapasztalni a felhasználáshoz.
Csányi Vilmos
-
Az embert a beszéd különbözteti meg az állatoktól. A beszéd, illetve a nyelv teremti meg a szabad akarat és cselekvés lehetőségét, általa fejezhetjük ki vágyainkat, és fogadhatjuk vagy utasíthatjuk el mások akaratát.
-
Az emlékezés az, ami elválaszt bennünket embernek. Mi vagyunk az egyetlen faj, aki foglalkozik a múlttal. Az emlékeink hangot adnak nekünk. Tanúskodnak a múltról, hogy mások tanulhassanak belőle, hogy ünnepelhessék sikereinket, és figyelmeztetve legyenek a hibáinktól. Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létezésünket, sokféleképpen adhatunk neki jelentést, de az emlékeink adják meg a célját, és adnak hozzá összefüggést. Itt találhatjuk az elképzelések, félelmek, szerelmek, megbánások egyéni tárházát.
-
Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. Az állatokkal nagyon egyszerû nyelvet használunk. Ilyeneket, hogy: "ül", "marad", "nem". De egymás közt bonyolultabb a helyzet. Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken.
-
Gyakorlatilag minden, ami kiemeli az embert az állatvilágból - a beszéd, a gondolkodás, a szeretet és a gyûlölet -, egymáshoz fûződő kapcsolataink terméke.
Ruby Wax
-
Az emberek világában, éppen úgy, mint az állatokéban, fontos a testbeszéd és a viselkedés tanulmányozása, sokkal inkább, mint a szóbeli közléseké. Az állatok egyszerûek, őszinték. Csak az ember rejti érzéseit a szavak ködfüggönye mögé.
Katarina Mazetti
-
A nyelv közvetít a gondolataink és a világ között, de nem tükrözi a világot: a nyelv vizsgálatából nem tudunk meg semmit a világról vagy gondolkodásunkról, a nyelv olyan, mint egy telefonkészülék: a szerkezete bonyolult, de nincs köze ahhoz, amit közvetít.
Nádasdy Ádám
-
Az ember azáltal különbözik a növénytől és az állattól, hogy képes felismerni a létezés csodáját. A növény és az állat nem különül el minden létezőtől, míg az ember szembehelyezkedik azzal.
Jannah Loontjens
-
Az ember végtelen módon képes kommunikálni, ki jól, ki kevésbé jól. (...) Mégis egy nyelvváltásnál vagy idegen környezetben inkább hallgatunk. Még azon olyan egyszerû önkifejezések is gondot jelentenek, mint a lét, az akarat, a szeretet.
-
A kommunikáció legmélyebb szintje nem a kommunikáció, hanem a közösség. Ez több, mint szavak, több, mint beszéd, több, mint fogalom. Nem arról van szó, hogy új egységet fedezünk fel, egy régóta meglevő azonosságra bukkanunk rá. Már egyek vagyunk. De azt gondoljuk, hogy nem. Fel kell fedeznünk az eredeti azonosságunkat. Azzá kell válnunk, amik valójában vagyunk.
Thomas Merton