A nyugati "civilizált" világ nagy része küzd a túlsúly problémájával, miközben korlátlan információ áll rendelkezésünkre ennek káros hatásairól. Alapvetően nem esztétikai értelemben fontos ez, hanem azért, mert a túlsúly megkeseríti életünket, számos betegség előfutára, így végső soron rövidebb életet eredményez. Azt is rosszabb minőségben.

Kapcsolódó idézetek

1. Kétségtelen, hogy sokan késsel-villával ássák saját sírjukat. A társadalom nagy része többé már nem a szegénységtől szenved. Ellenkezőleg: a nyugati világ betegségeinek nagy részét az okozza, hogy túl sokat eszünk, nem pedig túl keveset, és ráadásul nem a megfelelő ételeket fogyasztjuk.
2. Testünket durva anyagi táplálékkal kell fenntartani, ám amikor túl sokat eszünk, akkor maga az egészség fenntartásához szükséges anyag lesz a betegség és fájdalom forrása. Az olyan országokban, ahol kevés az élelem, az éhezés és éhínség okoz rengeteg szenvedést; azon országokban viszont, amelyekben ez bőségesen, számos tápláló változatban áll rendelkezésre, leginkább a túltáplálkozástól és az emésztési problémáktól szenvednek az emberek. Amikor éppen látszólag problémamentes egyensúly áll fenn, azt "egészségnek" nevezzük, ám ostobaság lenne azt hinnünk, hogy a betegségektől teljesen megszabadultunk, vagy valaha is megszabadulhatnunk. Az ilyesfajta test mindenféle nyavalyák táptalaja. Ha nem lennének betegségek, háborúk és éhínségek, akkor sem kerülhetnénk el a halált. A testnek az a természete, hogy felbomlik. Már a fogantatása pillanatától kezdve halálra van ítélve. Tendzin Gjaco
3. Sokan reménykednek abban, hogy egészségesen fognak megöregedni, és hirtelen éri utol őket a halál - ez azonban csak keveseknek adatik meg. Az emberi élet vége nem túl vidám, hiszen olyan időszak ez, amikor a hiányok addig halmozódnak, amíg be nem következik a halál. A megelőzés és a korai beavatkozás következtében hosszabban vagyunk betegek, a hiányok később jelentkeznek, később halunk meg. Tehát a kellemetlenségekkel járó évek nem tûnnek el, csak későbbre halasztódnak. Rudi Westendorp
4. Az úgynevezett civilizált, kulturált emberek óriási többsége tudat alatt azoknak az előítéleteknek hatása alatt áll, amelyek évszázadokon át elődeinkre is hatással voltak. Nincs olyan ember, aki bizonyos mértékben ne volna teli előítéletekkel.
5. Ki az egészségesebb: aki vidáman viseli súlyfölöslegét, vagy aki örömtelenül tartja a szigorú fogyókúrát? Régi teóriám, hogy a társadalmi elvárások legalább annyi embert betegítenek meg, mint ahányan az egészségtelen életmód következményeit nyögik.
6. A nyugati kultúra embere mintha betegséget látna az érzelmekben, pláne ha az még meg is mutatkozik a világ előtt. Talán éppen emiatt a nyugati kultúrában nagyon sok a szegényes érzelmi intelligenciával rendelkező ember.
7. Nem csupán a megevett ételek miatt vagyunk ultrafeldolgozott emberek. Számos más terméket és szolgáltatást is vásárolunk, amiket úgy alakítottak ki, hogy túl sokat fogyasszunk belőlük. Ezek közé tartoznak a telefonjaink és az applikációink, a ruháink, a közösségi médiánk, a játékaink és a televíziónk. Néha úgy érezhetjük, hogy többet vesznek el tőlünk, mint amennyit adnak nekünk. A növekedés követelménye és annak testünkre, illetve bolygónkra gyakorolt ártalmas hatásai már annyira beépültek világunk alapvető struktúrájába, hogy majdnem láthatatlanok.
8. Van valami, amit sokan nem akarunk belátni: ha túl sokáig élünk, az is veszteséggel jár. Nem kell hozzá tolószék vagy súlyos betegség, az is elég, hogy egyszerûen elgyengülünk, leépülünk. Ez talán jobb, mint a halál, de mégis elvesz tőlünk sok mindent. Megfoszt az alkotókészségtől és attól, hogy hasznosak legyünk a munkánkban, a közösségünkben, a világban. Az emberek máshogy néznek ránk és máshogy bánnak velünk, de ami a legrosszabb, másképp emlékeznek majd ránk. Nem egy életvidám és tettre kész valakiként madarunk meg bennük, hanem törékeny, jelentéktelen, sőt szánalmas alakként.
9. Bár a várható élettartam ma hosszabb, mint pár száz évvel ezelőtt, de az, ahogyan ez a hosszabb élet eltelik, közel sem ideális. Sajnos, jelen életmódunk mellett gyakran előfordul, hogy mire valaki felépíti a megfelelő egzisztenciát, addigra feláldozza érte az egészségét. Igenis számít, hogy buzog bennünk az energia, eltölt a hála, terveink vannak, és alig várjuk a következő élményeinket, vagy derékfájás, hátfájás, fejfájás miatt a túlélésről szólnak a mindennapjaink. Iller Barbara
10. A túl sok kényelem kétségtelenül a fejlett világ problémája, de ettől még nem lesz kevésbé probléma, vagy olyasmi, aminek a hatása nem érezhető a bolygó minden egyes szegletében. Mark Boyle