Iller Barbara

Úgy vegyük komolyan az étkezés, a munka-pihenés-feltöltődés egyensúlya, a nyugodt elme és a pihentető alvás fontosságát, mintha az életünk múlna rajta. Mert így is van.

A jelen társadalmunkat sújtó krónikus betegségek többsége ilyen. Megelőzhető, fékezhető vagy visszafordítható.

Tiszta környezetben, nyugalomban, napfényes helyen, óceán közelében tiszta ételeket enni megérteti az emberrel, hogy amit eszik, ahol él, és amivel a napjait tölti, az meghatározza az egészségét.

A legjobb étrend az, ami belső békéhez vezet. A testsúly és az egészség ezt természetesen követi.

Minden teljes étel biológiai hasznosulása jobb, mint a tablettásított változatáé.

A nyugati "civilizált" világ nagy része küzd a túlsúly problémájával, miközben korlátlan információ áll rendelkezésünkre ennek káros hatásairól. Alapvetően nem esztétikai értelemben fontos ez, hanem azért, mert a túlsúly megkeseríti életünket, számos betegség előfutára, így végső soron rövidebb életet eredményez. Azt is rosszabb minőségben.

A legtöbb fogyókúra elbukik - a tökéletlen diéta vagy a tökéletlen ember miatt.

A felesleges testsúly leadása nemcsak a lelkünknek és az önbizalmunknak tesz jót, de könnyebbséget jelent egész testünk számára.

A tiszta, növényi ételek, a pihentető alvás, a rendszeres testmozgás és önmagunk tisztelete olyan élethez és olyan testhez vezet bennünket, amiben élmény létezni.

Tudatosítsuk, hogy minden falatot mi választunk meg, és döntsünk jól. Elvégre a testünk nem egy szemetes.

Mit jelent a fiatalság? Azt hiszem, az érzések szintjén könnyedséget, a szabadság érzését és talán bizalmat. Emellett lelki nyitottságot, rugalmasságot, fogékonyságot a tanulásra, a fejlődésre, motiváltságot, szellemi frissességet és azt, hogy vannak céljaink.

Bár a várható élettartam ma hosszabb, mint pár száz évvel ezelőtt, de az, ahogyan ez a hosszabb élet eltelik, közel sem ideális. Sajnos, jelen életmódunk mellett gyakran előfordul, hogy mire valaki felépíti a megfelelő egzisztenciát, addigra feláldozza érte az egészségét. Igenis számít, hogy buzog bennünk az energia, eltölt a hála, terveink vannak, és alig várjuk a következő élményeinket, vagy derékfájás, hátfájás, fejfájás miatt a túlélésről szólnak a mindennapjaink.

Fiatalság alatt nem azt értem, hogy legyünk csinik és divatosak, hanem azt, hogy a testünk a barátunk és a segítőnk legyen.

Nem elég tudnunk, hogy mi a jó, tennünk is kell.

Sokan sokfélét mondanak a rákgyógyításról és -megelőzésről, arról, hogy mi kell hozzá, mi ártalmas, de az igazság az, hogy ilyenkor csupa egyéni életről beszélünk. Mindegyik más történet, más ember, más szív, más helyzet, más betegség. A gyógyulásnak pedig többféle útja lehet.

A rákkeltő anyagok ugyan képesek a sejtszintû károkozásra, de hogy a rákos átalakulás megjelenik-e érzékelhető méretben, és átveszi-e az uralmat az egészséges szöveteink felett, ez már leginkább döntéseink, napi szokásaink, választásaink kérdése.

Sok páciens még mindig inkább választja a rosszabb minőségû és rövidebb életet, mint hogy saját maga felelősséget vállalna az egészségéért.

A kis változtatás is határozottan jobb, mint a nem változtatás.

Orvosként sokan azt gondoljuk, hogy betegeink nem hajlandók komoly változtatásra és felelősségvállalásra az egészségük érdekében... és igen, ez gyakran igaz. De az a beteg döntése, hogy neki mi mennyit ér, és hogy szeretne-e inkább betegen, rövidebb ideig, de húsevő szokással élni, vagy ad magának egy esélyt a gyógyulásra. A mi feladatunk a tanulás és a tájékoztatás.