A panaszkodás egy belső féreg, ami fel fog falni lassan, és megeszi benned a boldogságot.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogtalanság lassan nő. Ott időzik az emberben, némán, alattomban. Táplálod, önmagad darabkáival eteted naponta - a boldogtalanság a hátsó kertbe zárt kutya, leharapja a kezed, ha hagyod. Idő kell neki, de végül teljesen átveszi az uralmat. És aztán a boldogság - ez a szó - csak néha érkezik el, és mindig úgy, mint egy hirtelen időváltozás. Valeria Luiselli
2. A boldogság olyan madár, hogy a kis fészekben hamarébb megpihen. Móricz Zsigmond
3. A vég nélküli panaszkodás csak időszakos megkönnyebbülést jelent, ehelyett inkább meg kell tanulni együtt élni a fájdalommal, valahogy fel kell venni a mindennapi élet fonalát és lassacskán megtalálni a veszteség elfogadásának útját. Murakami Rjú
4. Minden pillanat, amelyet panaszkodással és morgással töltünk, a saját életünkből vesz el. A vidám pillanatok pedig mindig hozzátesznek egy kicsit. Válaszd, amelyik jobban tetszik.
5. A fájdalom nem éles fejsze, melynek Csapásától az élet fája dől... A fájdalom féreg, mely lassan, lassan, De nem fáradva, folyvást rág belől. Petőfi Sándor
6. Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek. Vavyan Fable
7. Az egyetlen elveszett dolog az idő, amit haragunk és panaszkodásunk miatt vesztegettünk el. Vigyázni kellett volna arra az időre. Létrehozni azalatt bármit, egy asztalt, egy levelet, egy szerelmes dalt. Consuelo de Saint-Exupéry
8. A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent. Hogy akar ismét boldog lenni, ha állandóan szomorúságban fetreng?
9. A szomorúság olyan, mint az oroszlán szája: könnyen felfalja a szomorkodót. Evagriosz Pontikosz
10. Ha fájlalod, hogy mostani éned nem több, mint egy kicsorbult edény (egy vacak állás, egy... bármi), ezzel csak növeled a boldogtalanságod. Még egy csorba tálkából is kanalazhat valaki fenséges, testet-lelket átmelengető levest. Shunmyo Masuno