A politika és a szórakoztatás elválaszthatatlanul összefonódott, bár az előbbi célja mindig is a figyelem elterelése, az utóbbié pedig valós élet-halál kérdés volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Valamennyi mûvészetnek kettős végcélja van: szórakoztasson és oktasson. Johann Joachim Winckelmann
2. A szórakoztatás nem választható el a mûvészettől, és az a mûvészet, amely nem szórakoztat, nem is igazi mûvészet. Társadalmi igény és feladat, hogy a munka is szórakoztatóvá váljon, hiszen amit az ember jókedvvel csinál, az mindig eredményesebb, mindig hasznosabb. Ami nem szórakoztató - legyen szó munkáról, mûvészetről, puszta időtöltésről - az nem is lehet értékes az emberek számára. Bródy János
3. - Politika: érdekes, mint a háború és legalább olyan veszélyes. - De a háborúban csak egyszer ölnek meg, míg a politikában újra és újra megtörténik.
4. Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását. Kurt Vonnegut
5. A színház a közönség érdekeinek a tudománya, a politika pedig a közösség lehetőségeinek a mûvészete. Székhelyi József
6. Az egyik az, hogy a lét örömteli, mert Istenben biztonságban van; másik az, hogy az élet egyben tragikus is, mert a szabadságnak mindig magában kell foglalnia a veszélyt is (...), és a játékot el lehet veszíteni.
7. Természetesen az élet fontos része a szórakozás. De miközben te partizol és hülyéskedsz, aközben valaki más keményen dolgozik. Valaki tanul, és valaki győz. Ezt sose téveszd szem elől! Arnold Schwarzenegger
8. Mindig egyszerre kerestem a kalandot és a biztonságot, pedig tudtam, hogy ez a két dolog nem nagyon egyeztethető össze. (...) Könnyedén beleszerettem más nőkbe, csak azért, mert a csábítás a legizgalmasabb játék a világon. Paulo Coelho
9. A szórakoztatóipar mindig sokkal erősebben magán viselte az adott kor társadalmának, politikájának, kulturális fogyasztási szokásainak (és még sorolhatnám az értelmezés és kiértés dimenzióit) lenyomatát, mint a drámai mûvészetek. Utóbbiak valahogy kivonták magukat ennek vérbe ivódása alól - gondoljunk csak az absztrakcióra -, előbbiek viszont jellegükből fakadóan szerves részei lettek, az itt fellépők magánemberként és előadómûvészként megélt hétköznapjai erősen olyanok voltak, mint az a kor, amelyben élniük adatott. Pál Dániel Levente
10. Az élet életveszélyes és mindig halálos kimenetelû. Bele kell törődnünk, és ezzel együtt élvezzük az életet, az arcunkra írt valamennyi történetével.